Homework. :)

Fiatal pár lép be az új házukba, kezükbe a nem rég érkezett családtaggal. Az egész házat az új bútor úgymond bolti illata tölti be. Első útjuk a gyerekszobába vezetett mely a hosszú folyosó végén állt.
Talán ez a szoba volt a legszebb mind közül, a fal sima fehér, tisztaságot sugallva, a gyerekágy az ablak előtt helyezkedik el magába szívva a tavaszi napsütést. A falon szivárványszínben pompázó különlegesebbnél különlegesebb festmények tekintenek le a rájuk csodálkozó emberekre. A polcon helyet foglaló játékok teljes egyszerűségükben olvadnak bele a szoba környezetébe. A férj és a feleség csodától tátva maradt szájjal szemlélik a kis szoba minden részét. A fák lassan magukra öltik ruhájukat és a nap is egyre többet jár az égen felmelegítve ezzel a föld minden porcikáját. Hónapok teltek el a beköltözés óta, ahogy a gyerek változik és változik vele a környezete is úgy változik ezzel egyetemben a világ is. Amikor még kicsi akkor számár nem létezik más csak a játékok és hogy egyre több mindent fedezhessen fel vele megismerve a világot. Ha eljön egy új korszak már a barátok is feltűnnek a képben és az érdeklődési köre ismét bővül valamennyivel, de mikor már ott tart hogy iskola kezdődnek a gondok. Az elektronika hatalma nem csak rajta de a világon is uralkodik. Majd mikor elkezdődik a kamaszkor: nem érdekeli semmi, senkinek a véleménye csak a maga feje után megy, minden csak a számítógépről szól és a többi mára már hatalommal rendelkező gépekről.
Ha jobban belegondolunk valahol most itt tart a világ is. Az emberek csak a maguk feje után mennek még akkor is ha tudják hogy nem a legjobb ötlet. Mi a fő cél? Az, hogy minél több olyan gép legyen környezetükben ami megkönnyíti életüket. Nem csak a gép hatalom hanem az elkényelmesedés is közrejátszik. Az, hogy hogyan alakul a föld sorsa csak a kisembertől függ, és attól, hogy hogyan bánik az életével...:-)

Happy birthday to me.

"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold..." - nem úgy tűnik gondoltam reggel mikor kikeltem az ágyból. Már az idő látványa rontott a hangulatomon és persze a tudat hogy első iskolanap se dobott rajta. Az óra 5:20at mutatott mikor kikeltem az ágyból de mire a konyhába kiértem már 30 volt így az egész reggel rohantam meg se állva a pályaudvarig. Szerencsére elértem a buszt, ott álltam az esőben szétfagyva, mivel drága apám kijelentette hogy nincs hideg én meg elmentem farmer kabátba,de mindegy végül is a hibáiból tanul az ember...a reggelemet csak a sok születésnapi sms és persze Barbi nagy ölelése aranyozta be...Zircre érve az idő még mindig ugyanolyan szomorkás volt mint amikor felkeltem, nagy nehezen lemászva a buszról, megvárva a többieket elindultunk az iskola felé, a hangulatomon még az is javított hogy örömmel nézhettem hogy lépnek be az idei elsősök a gimibe. Hát most nem igazán lennék a helyükbe az egy biztos, bár gondolom sokan mondták ezt tavaly is ránk :)
Az elkövetkező 3 órát az unalommal teli órák töltötték be...szünetekben születésnapi köszöntések jól estek, viszont volt aki órán köszöntött...utolsó padból előre kiáltott Betti hogy boldog szülinapot most nézte facebookon...mondom ő is nagyon élvezi az órákat :"D
Nagy nehezen túléltük azt a 3 osztályfőnökit és elindultunk a buszmegállóba úgy hogy azt se tudtunk mikor megy buszunk....xd mint kiderült 10:22kor jött buszunk úgyhogy 20 percet ott fagyoskodtunk, abban a 20 percben a fél Béla a buszmegállóba volt így hazafele is tele volt a busz. Mire haza értem ismét szétfagytam bár már a nap kicsit előbújt a felhők mögül...bekapcsoltam a gépemet és egyből felmentem facebookra iszonyat sok születésnapi köszöntést kaptam és még csak 4 óra van, nem tudjátok mennyire jólesik*-* szóval így eddig köszönöm mindenkinek aki felköszöntött, drágák vagytok*-*
A családi "ünneplés" csak később lesz mivel mindenki dolgozik de nem is nagyon bánom, apa így is úgy is elfelejti megint de ez már csak részlet kérdése...

:)

Mostanában kevesebb időm van a fotózásra, de próbálok időt szakítani rá. Eléggé hiányzik már :\ de sajnos most csak 2 képpel gyarapítom az albumom...

The most wasted day is that in which we have not laughed.

...olyan mintha valaki megállította volna az időt, az időt mely így is rohamos haladásával teszi tönkre sokunk életét most még is lassú létezésével és mozgásával van jelen életünkben... de miért pont nyáro Miért van nyáron ilyen? Mi más iskola közben hogy ilyenkor nem érezzük ezt? Talán az elfoglaltság? - kérdeztem magamtól amint a szobámban már huszadszorra is rendet raktam...ami általában nem a legfőbb elfoglaltságom...az idő egyre csak jobb és jobb lesz a szélnek a hangja is kevésbé tűnik az ember fülének sikítónak és a bőrünk is egyre jobban elviseli ezt az időt...és persze a napsütés ezt csak fokozza, még is az unalom jelen van napjaimban már egyn van ilyen érzetem? - kérdeztem magamtól miközben kezem szorosan az államhoz ragadt és a szememet nem tudtam levenni az óra mutatóiról...a másodpercek napoknak tűnnek, a percek hónapoknak az órák pedig éveknek, ha az ember nem talál magának lekötő elfoglaltságot kész szenvedés egy nap. ideje. De mi is az az unalom? Talán egy olyan jelenség mely ha felbukkan lassítja az idő múlását? És vajon hogy lehet ezt megelőzni, elűzni?...visszagondolva a tartalmasabb, elfoglaltabb napjaimra...sose volt jelen ez a jelenség, de ez talán célzás arra hogy a megoldás az unalomra a tartalommal teli napok?...melyek talán az embernek úgy tűnnek hogy megrövidítik az időt...de ez persze nem így van...az ember mindig akkor érzi az idő múlását mikor a legjobb elfoglaltságot megtalálja magának...viszont ha ez nincs meg akkor egy örökkévalóságnak tűnik akár egy kis idő is...hát részemről ennyi lenne, nem tudom még mindig mivel töltsem unalmas napjaimat, de akinek esetleg van ötlete kommentárokat szívesen fogadok :)

"For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy."


Mint már említettem előző soraimban eléggé unatkozom napok óta ezért készült 1-2 kép is. :)))

Balatonfüred. 2010.07.24

Street music. 14-17 July.

Party.

Elég másnapos fejjel írok most...2 napos fergeteges buli után szerintem nem is csoda. Olyan 10 fele értem haza első utam a fürdőbe vezetett vagy fél órát ültem a kádba...majd leültem az ágyara és el is aludtam :'D Pénteken kezdődött mindent: Fél 8 fele értünk a "Zirci buli" nevezetű helyre ami mellesleg már nem is Zircen van, de szerintem ez senkit se érdekel. Mint tavaly is próbáltuk megúszni a sátorozásért fizetést, de ez idén nem jött össze hát 1200 ft-ba még nem halunk bele...ami ezen a napon a legnagyobb nehézséget okozta az a sátor felállatási volt. Vagy fél óráig veszekedtünk hogy hol legyen a sátor mire a fiúk rávettek minket hogy ott legyen ahol ők akarják. Már itt idegesített az a Jocó nevezetű fazon :D Hát azért martuk egymást eléggé abban a 2 napban...utána kicsit körülnéztünk hogy mi is van mivel ha már iszunk igazából ezek majd nem érdekelnek- gondoltuk. Majd lassacskán elkezdtünk inni...Sabcával észrevettünk valami "szart" ahogy neveztük a két napban mivel a nevét még a mai napig se tudtuk megjegyezni...lényeg hogy fejjel lefele is ment meg elég extrémnek tűnt messziről...de nem csak onnan, mivel a többiek nem voltak olyan állapotban hogy felüljenek bár sszerintem ha józanok letten volna se ültek volna fel...így Sabcával felültünk. Hát baszott jó volt vagy 1 percig álltunk fejjel lefele...az élvezetek kedvéért így nem csak 1x látogattuk meg azt a "szart" :'D. Ez a nap második legjobb pillanata viszont a Depresszión való tombolás volt, ááá ennyire még nem élveztem egy koncertet sem...ami nagyon meglepett hogy egyik legjobb barátnőm nincs oda az ilyenért de ott tombolt az első sorban...igaz a pia is rásegítette de azért meglepett. Szombat: Korán keltünk, iszonyat meleg volt...egy ideig hallgattuk a fiúkat meg a whiskys békát xd majd felkeltünk...Tasi addigra már megjárt 2 km-t és evett hideg kolbászt amit 2 napig hallgattuk mivel "megfeküdte a gyomrát". Majd telt az idő Tasi elment haza azzal a címszóval hogy "mindjárt jövök"...mi addig elcsórtuk a hálózsákját és lementünk a picsába az erdő elé mivel csak ott volt árnyéknak nevezhető valami, így a délután folyamán nem történt semmi érdekes. Az este már jobban az volt, időben elkezdtünk inni szóval már a kora esti órákban volt bennünk elég, de az sose baj. Sabcával elvoltunk, Laura Gergővel...Tasi Flórával Jocó pedig Bettivel...érdekes események történtek amiket inkább nem feszegetek...Vad Fruttik eszméletlen volt nagy nehezen itt is az elő sorba kerültünk...mivel a piánk már elfogyott bár Sabca még ivott volna...lehet hogy mi is szóval így lefeküdtünk...az ébredés nem volt olyan kellemes mint az előtti nap, majdnem megfagytunk mindenki felvette a hosszú ruháját és kiültünk a sátor elé, ismét Tasi hálózsákjára...beszélgettünk egy ideig majd szóltak telefonon hogy fél óra múlva ott vannak értünk elkezdtünk pakolni, ami mindenkinek a nehezére esett és hazajöttünk...dióhéjban ennyi történt...igazából ezt nehéz úgy leírni hogy mindenki érezze azt amit mi abban a 2 napban :)

Nightly thoughts 1.

Már csak az utcai lámpák fénye szűrődik be a függönyöm aprócska résein. Éjjel van, a város álomba merült, halk szél susogása hallatszik. Kívülről az ablakom különcködő 'személyiségnek' tűnhet. Az éjjeli szekrényemen található lámpa fénye beborítja az egész szobát, erős világítása feltűnően érezhető az ablak felőli utcarészen. Az ajtóm résnyire nyitva...a másik szobából hallatszó szuszogások és horkolások melyből az utóbbit apám adja ki...legjobb esetben, érdekesen csengnek a csendes házban. Halk zenét kapcsolva és leülve az ágyamra melyt egy halom könyv borít elkezdtem írni ezt a szöveget. Már már csendéletnek is tűnő érdekességgel simulnak a könyv borítói egymásra. Csodálatos. Telik az idő az óra nagy mutatója lassan a ketten számhoz ér és én még mindig a könyvhalom tetején fekszem...eddig nem éreztem kényelmetlennek de most már kezd minden testrészem zsibbadni. Már napok óta álmatlanságban szenvedek...nem tudom mitől lehet ez...nem iszom kávét sőt nem is alszok annyit hogy ne tudnék aludni rendesen. Néha már kiakasztó, hogy ha programom van másnap tudom hogy reggel korábban kell kellenem de még hajnali 2kor fent vagyok. Macskámat elnézve ő se a legkellemesebb estéjét tölti ma, a helyét 5 percenként változtatja, ki megy enni, az ablakban ül majd kezdi előröl az egészet. Ekkor kezemből kifogyva az erő, testemen átszálló gyengeség és szememen erősödő leragadás veszi kezdetét, álmos vagyok?!...kitudja...percek telnek, a toll kiesik a kezemből, elaludtam. Reggel, 7 óta mikor megébredtem ismerős pózban ébredtem. Semmit sem mozdultam, a kezem mellett a toll a könyvek alattam a füzet mellettem. A villanyt valaki gondolom miután álomba merültem lekapcsolta...

Dream.

Mintha valóság lett volna, rohantam az erdőn keresztül lábam sáros vízben ázott lépteim egyre lassultak, fáradtam tudtam hogy most nem állhatok meg. A kétségbeesés felülkerekedett rajtam, nem mertem semerre nézni a lábaim diktálták az utat. Voltak kételyeim azzal szemben hogy valami tényleg követ vagy csak futok a semmi elől nem tudtam eldönteni, viszont hátranézni nem mertem...szívem egyre gyorsabban vert izzadtam és az erdő egyre nagyobbnak tűnt bár lehet csak számomra. Apró kis hangyának éreztem magam az óriás fák között, most nem szabad megállnod -hallottam egy lágy mégis kétségbeesett hangtól. Újra nem tudtam dönteni hogy ezt én mondom magamnak vagy van még valaki itt rajtam kívül és persze a titokzatos követőn kívül. Most már teljes mértékben ki lehet jelenteni hogy félek - mondtam magamban és lassítottam a lépteimen, bár ez lehet nem a legjobb ötlet volt. Erősebben fújt a szél a fák ágai megrémisztő hangot adtak ki mikor odacsapódtak a másik fákhoz...egyre jobban hallatszott...felnéztem csend lett, megálltam. A szél süvítésén és a saját lihegésemen kívül nem hallottam mást. Megremegtem, összeszorítottam a fogamat és behunytam a szemem...mikor ezt elkövettem a szél felülmúlhatatlan erejével körbe vett, vacogtam. Az agyam átállt arra hogy a fájdalommal foglalkozzon és ne a félelemmel...lépteket hallottam, az ajkam kiszáradt és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...

Summer time & Gossip girl.

1. Amilyen gyorsan telt el ez az első év a Gimiben, ugyanúgy fog a nyár is. Felfoghatatlan hogy nem rég még izgultunk az elsős avató végett majd nagy izgatottsággal vártuk a Béla bált sőt érdekes hogy azok akik év elején utálták egymást most jóba vannak vagy éppenséggel fordítva...
Érdekesen telt ez az egy év, nevetek ha visszagondolok milyen voltam Augusztus utolsó napjaiban. Szorongtam hogy vajon milyen lesz az új suli...és ha meghallottam, hogy arról beszélnek egyből kiült a félelem az arcomra...de ez mára elmúlt. Ilyen jó évem még soha nem volt tanulás szempontjából is...általánosban is vártam a nyarat és persze most is de valahogy más. Mikor 8. év végén elballagtunk eszembe se jutott hogy hiányzik a suli vagy akár az osztálytársak...esetleg 1, 2...most másképpen alakult. Furcsa hogy nem kell 5/20kor kelnem és nem kell rohannom már korán reggel a pályaudvarra hogy elérjem a buszomat, furcsa hogy nem kell Launak foglalnom és az is hogy délután nem buszozok hazafele...őszintén kimondva hiányoznak. Péntekre szerverztek/tünk egy Csopaki fürdőzést, de nem hiszem hogy összejön már csak az idő miatt is...sajnálom 3 napja van nyári szünet de olyan hiányérzetem van. Hiányoznak Dórinak a "deles" beszólásai, Noncsinak a nagy "pofája" Krisztinek és Bettinek az a fura szeretete, Petinek a hülyeségei és még sorolhatnám...utálok tanulni de azért kimondhatom jó év volt ez :) az hogy hogy alakul a nyarunk együtt vagy külön külön, majd még elválik...

2.Ez a bejegyzésem most két részből áll ami igaz össze se függ de éppen azért jó...Mint azt elég sokan tudják Lauval sok mindent csinálunk együtt...most éppenséggel el kezdett nézni egy sorozatot amiről kiderült hogy régen már néztem....csak abbahagytam. Rábeszélt hogy nézzem 'vele' én is. Miért ne? -mondtam magamba, így hát nekiálltam. Mára már hiány érzetem van ha egy részt nem nézek meg... tipikus gazdag kislányok 'szegény' életéről szól. Egy kis ízelítő(aki nem nézi remélem majd elkezdi, aki meg már látta vagy éppenséggel nézni nagyon jól teszi;) :

A pletykafészek (angolul: Gossip Girl) egy amerikai drámasorozat, ami Cecily von Ziegesar azonos című könyve alapján készült (a könyv Magyarországon Bad Girlként jelent meg.
A sorozat egy webes blog, a Gossip Girl által írja le a társaságbeli tizenévesek életét, akik a New York-i Upper East Side-on nőttek fel, elit magániskolákba járnak, barátokkal, családdal, féltékenységgel és egyéb kérdésekkel foglalkoznak.
Az első adást Kanadában sugározták 2007. szeptember 18-án a CTV-n premier előtt, egy nappal később pedig az amerikai CW-n. A 2007-2008-as amerikai forgatókönyvíró sztrájk után, 2008. április 21-én a Gossip Girl visszatért, hogy lezárja az első évadot. A sorozat Magyarországon a Cool TV-n látható.


Első évad:

Serena Van der Woodsen váratlanul visszatér a rejtélyes távollétéből, egy connecticuti bentlakásos iskolából New York-ba. Kezdetben nem szívesen látja viszont őt, legjobb barátnője, Blair Waldorf, aki megzavarodott Serena hiányától és a annak feltételezett pozíciójának terhétől, mint a Constance Billard magániskola harmadikos gimnazista „anyakirálynője”.
Blair rájött, hogy a hosszú idő óta vele járó Nate Archibald egy évvel korábban lefeküdt Serenával. Ezért vonakodott, hogy továbbra is barátok maradjanak-e Serenával. Serena ekkor találkozik egy kívülállóval, Dan Humphrey-val, akivel elkezdenek járni. Ugyanakkor Dan apja Rufus, és Serena anyja Lily felelevenítik múltbéli kapcsolatukat. Azáltal, hogy Blair nyilvánosan, és igazságtalanul rágalmazta meg Serenát és hogy elmondták neki, valamint hogy Eric Van der Woodsen öngyilkosságot kísérelt meg és ezért ő kapott kezelést, nem a nővére, Serena és Blair kibékültek.

Amíg Dan hajthatatlanul távolságtartó az Upper East Side-dal, addig a kishúga, Jenny reménytelenül próbál beilleszkedni, szolgai feladatoknak tesz eleget, csak hogy a felső tízezer tagja lehessen.
Blair kísérleteinek ellenére kapcsolata Nate-tel elkezdett romlani. Mikor kapcsolatuknak véget ér, Blair lefekszik Nate legjobb barátjával, és egyben a legnagyobb nőcsábásszal, Chuck Bass-szel. Chuck végül beleszeret Blairbe, és úgy dönt, megakadályozza, hogy kibéküljenek Nate-tel. Ezért megzsarolja a lányt, hogy elmondja Nate-nek, hogy lefeküdtek.
Serena és Dan kapcsolatát állandóan tesztelik az elit osztályok tagjai, és Dan legjobb barátjának, Vanessa Abramsnek a visszatérése. De a problémás helyzetek ellenére, kapcsolatuk csak egyre erősebb lesz. Egyszer Serena elmondja Dannek, hogy Blair egy héten lefeküdt Chuckkal és Nate-tel is, és most fél, mert lehet, hogy terhes, mindezt meghallja Jenny. A vágya, hogy az Upper East Side igazi tagja legyen egyesült a Blair iránt érzett utálatával, ami arra késztette őt, hogy elmondja Nate-nek Blair bűnét.

Nate ekkor nyilvánosan szembenéz Chuckkal, míg az egész iskola őket nézi, amint tönkreteszi Blair hírnevét. Blair távollétében Jenny elkezd felemelkedni a Constance Billard ranglétráján, de később Blair bemocskolja őt a Gossip Girl-ön keresztül. A harmadik osztály befejezését követően Serena és Dan kapcsolata elkezd zátonyra futni. Georgina Sparks visszatér az Upper East Side-ra, hogy újraindíthassa a barátságát Serenával. Mivel Serena vonakodik, Georgina találkozik Dannel Sarah álnév alatt. Összebarátkozik Dannel és Vanessával, miközben azzal fenyegeti Serenát, hogy felfedi nekik piszkos múltját. Bár kezdetben ellenáll, mégis felfedi az igazságot Blairnek, Chucknak, Nate-nek és később Dannek, hogy azért hagyta el New York-ot mert része volt egy Pete Fairman nevű drogos halálában (Serena adott neki egy adagot, hogy lefoglalja, de belehalt), és hogy Georgina ezzel zsarolja őt. Mialatt megpróbálják rendbe hozni kapcsolatukat, Dan képtelen megbirkózni a hazugságokkal és az osztálykülönbséggel, amik elkülönítik őt Serenától; szakítanak a Bart és Lily Bass esküvőn. Blair és Chuck helyrehozzák megtört kapcsolatukat a Bass esküvőn, de később megbuknak, mert Chuck megrémül az elkötelezettségtől.

Wikipédián még sok mindent lehet megtudni erről a filmről, de szerintem ide ennyi éppen elég, aki vesz fáradtságot és elolvassa esetleg kedvet kap hozzá: http://www.yv.hu/p=0d699f1043b72c74a6f5977437d9f29c

Saturday.

Testemen forró csillogó izzadtság cseppek folynak...hőség van, az emberek legtöbbje otthon meghúzódik a hűvös szobában és próbálja túlvészelni a délelőtti és a kora délutáni órákat. 20/11 van...a nap már nem olyan erőteljesen süt mint 2 órája. Megindult az élet...az utca tele van este sétálni kedvelő emberekkel, a gyerekek a réten játszanak és a kutyák és vidám futkároznak élvezve a hűvös de még is kellemes időt.

Szombat van, a legtöbb ember ezen a napon pihen a legtovább, mivel vasárnap már közelebb van a hétfőhöz és minden ember próbál felkészülni (legtöbben csak lelkileg, magamat is beleértve ;) az újabb fárasztó hétre. Hát ma ez nem így volt...5/30kor keltem, mint mindig megint kellett legalább 10 perc hogy magamhoz térjek és elkezdjek készülődni de hát összejött...elkészültem és erőt vettem magamon, hogy megtegyem 6/30kor azt a 900 métert ami a pályaudvarig vezet...szerencsére nem kellett egyedül töltenem ezt az utat. Ő is velem volt.(L) Éppenséggel haza tartott én pedig Lauhoz, az elválás nem a legkönnyebben ment de hát mivel nem akartam, hogy lekésse a buszt össze kellett szednem magam, majd én is felszálltam a buszomra. 7/00kor indult Zircre. 8 órára már Launál voltam, még ő se teljesen volt éber ahogy én sem, így hát egy kis pipázással kezdtük a napot. Megbeszéltünk mindent, ez mindig jó olyan régi emlékek jöttek elő a beszélgetések során, hogy csak néztünk. Majd bemenekültünk a melegség elől a hűvös házba és megnéztünk egy Végső Állomást, remek volt, bár utána nem tudtuk mit csináljunk így hát csak ültünk és úgy csináltunk mintha gondolkodnánk bár az mindkettőnknek elég nehezére esett ilyen fülledt forró időbe. Az agyamba mindig csak az járt, hogy legyen már egy kicsit hűvösebb szellő vagy adjon valaki egy vödör jeget...azért egy idő után összeszedtük magunkat és a következő programot találtuk ki magunknak: mivel Lau gyönyörű helyen lakik, ideálisnak tűnt pár új kép, és ha már a fényképezésnél tartunk Launak se ártottak az új képek így egy ideig az én modellemé vállt:

Photos.

Béla week.

Ez a hét és jól kezdődött főleg hogy, Hétfőn nem kellett iskolába menni. Ez még fokozódott a további napokban, nem is tudom hol is kezdjem...
1. Kedd: Pénteket kivéve minden nap volt délelőtt tanítás, de nem is ez volt a lényeg...délután vetélkedő volt az elsősöknek. Nagy volt a küzdelem, 6-6 ember mérkőzött az osztályokból...elég sok feladat volt:

• Verset írni melyet "Béla címez anyjához". Köszönhetően György Vikinek elég jó lett.
• Aztán Béla korabeli ruhában tánc, megadott zenére...igaz mi azt kicseréltük így 100x jobb lett. ;)
• Palástot is kellett csinálni...Virginek és Lindának köszönhetően rohadt jó lett. :)
• Voltak kvíz kérdések, bár néhány elég szar volt pl: Hány ablak van az iskolában?...mintha a diákok minden nap úgy mennének be a suliba, hogy megszámolják...lényegtelen a csapat itt is jól szerepelt.
• Volt "lovagi torna" amibe Máté kicsit felbaszta magát és a zsűri asztalhoz tolta Jolánt...elé durva volt, azt hittük mivel már kint volt a körön kívül megnyertük de mégse...nem baj még behozhatjuk - mondták a mellettem ülő osztálytársak.
• Amíg a kvíz tartott a csapat másik 3 tagjának le kellett festenie a suli zászlóját...hát azt mindenki tudta hogy a művészetisekell szemben ebbe a feladatba nem nyerhetünk, de azért elég jól sikerült. ;D

• Az utolsó feladat pedig úgymond dárcozás volt, lufikat kellett eltalálni és aki nem találta el -5 pontot kapott. Borinak köszönhetően megúsztuk a -5 pontot és így megnyertük a vetélkedőt...mindenki meg akarta nyerni ezt a vetélkedőt mivel az avatót elvesztettük, de szerintem akkor se lettünk volna szomorúak ha nem nyerünk, végül is jó buli volt. :)

2. Szerda: Ugyan úgy délelőtt tanítás...bár igazából a tanárok már nem tudtak velünk mit kezdeni nem igen figyeltünk, eljött az utolsó óra angol nehezen bírtuk, de már éreztük a közeledő kosármeccs hangulatát. Telt az idő...2 óra a tanár diák kosármeccs elkezdődött, elsőnek a férfi tanárok és a kosaras fiúk játszottak...jól elverték a tanárokat de azért a 3 pontosakban sem volt hiány...elég jó volt. :)
Aztán úgy volt, hogy női tanárok a lány kosarasok következnek, csak hogy nem voltak elegen, ezért beállt mindegyik csapatbabár fiú...itt is a diákok nyertek, Csilla tanárnő kosarai pedig elég szépek voltak. Grat mindenkinek. :)
4 óra...lassan mindenki vissza ért hiszen nem sok embernek volt kedve 1től 4ig a suliba ülni és várni a Béla forgóra.
A Béla forgó abból állt, hogy minden szakos tanár volt egy teremben és amilyen órát tanított olyan feladatsort kellett kitölteni, hát a kémiát kicsit elcsesztük, az infó elég jól sikerült ahogy az angol meg a német is...az iskolaismeret hát ki tudja...az tusoló két terembe Krisztivel már nem mentünk be mert így is majdnem lekéstük a 18/05-s buszt utána pedig csak 19/30kor ment volna...de amint megtudtuk a többiektől jól sikerültek.

3. Csütörtök: Végre az első két óra kivételével a többi óra rövidített volt, eléggé hozzá tudnánk ehhez szokni szerintem...fél 12kor vége volt a tanításnak majd következett a seregszemle...csak a mi osztályunk meg a 10/A csinált olyan előadást amit a tornaterembe kellett nézni...mi voltunk az elsők mivel 2 embernek vizsgája volt fél 3kor...nehéz volt kiállni elsőnek. Ismét György Vikinek köszönhetően nagyon jó színdarabot hoztak össze...Balázs Máténak is köszönhető az a rész amit ő írt át...és persze a többieknek akik jól megtanulták a szöveget... a többi előadás a vetítőben zajlott. Sok osztály előre leforgatott videoklippet vagy egy kisebb filmet csinált. Nekem legjobban a 11/M videója tetszett bár a 10/M is elég jó volt...és amint azt megtudtuk a mai nap során a produkciónkra a 100 pontól 80at kaptunk, köszönjük a zsűrinek...a Béla forgóra csak 50et de nem baj :)

4. Péntek: Sportnap és bográcsozás...ezen a napon nem volt tanítás aminek az összes diák örült...9re kellett menni itt is elég sok program volt:

• Gimi köröket kellett futni bemelegítés képpen, mi nem éppen erőltettük meg magunkat...
• Aztán volt SMS író verseny
• Szkander verseny
• Kötélhúzás
• 4x100m-es váltó futás
• Fél órás váltó futás
• Óriás activity
• Kötélmászás
• Bográcsozás
• Béla indulót éneklése és még sok más, nagyon jó volt a hangulat :) egy kisebb ízelítő az egyik sport versenyről:

Do you ever wonder if we make the moments in our life or if the moments make our life?

"Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó..."

1. Stephenie Meyer szavaival kezdve bejegyzésemet...eljött a mondhatni "nagy" nap...Péntek. Valójában éreztem, hogy ez a nap már nem lesz olyan lényeges mint amilyenek szerettem volna hogy legyen. Nem.-hallatszott hűvösen és olyan hangsúlyozással a szájából, hogy egyszerre a hideg is végigfutott rajtam. Sose fájt ennyire egy ilyen rövid eddig lényegtelen tűnő szó. Felvetettem magamban hát még egyszer a kérdést: Biztos lényegtelen?... Meredten álltam anyám előtt és csak néztem a semmibe... "Ez lehetetlen..."-gondoltam magamban...biztos csak az idegesség miatt van ez. Amíg próbáltam magamnak "bemesélni" hogy nem úgy van az ahogy megtörtént anyám kicsit türelmetlennél vált. -Megértetted?-kérdezte ugyanolyan hűvös hangon. -Mi...én..izé...igen-nyögtem ki nagy nehezen a választ. Szerintem abban a pillanatban nem is tudtam mire mondtam igent, a gondolataim annyira máshol jártak, hogy egyszerre csak elfeledkeztem arról hogy éppen anyámmal beszéltem...bementem a szobámba, leültem a gép elé és csak néztem...nem igaz, ez meg se történt...-hajtogattam magamba...telt az idő esteledett, próbáltam magam elfoglalni valamivel, de még a kész gondolat is hogy csináljak valami lefárasztott...Az egész testem egyszerre át vette a hatalmat a melegség, éreztem hogy valami más... -Nem érzem jól magam-mondtam. Anyám bejött megállapította hogy felszökött a lázam. -Irány az ágy - hangzott szájából...ideje beletörődnöm...gondoltam magamban így hát le is feküdtem.

2. Más nap lett az a bizonyos Péntek még a nap is nehezen kelt fel aznap...ahogy az ágyba feküdtem és csak bámultam ki az ablakon...gyerekek önfeledt nevetését és emberek munkába rohanását néztem...mondhatni addigra már beletörődtem hogy itthon fogok rohadni egész hétvégén de valami mégis olyan furcsa volt... már-már röhejesnek tűnt az egész hogy csak bámulok a semmibe és szart se csinálok egész nap így hát felkeltem...kimentem mosakodni és felöltöztem...meglepő módon még a nap is kisütött, de már az se vigasztalt...hiányzott a fénye jó volt látni de semmi több. Eddig ilyen érzésem nem volt a nappal kapcsolatban. Emlékszem előző héten majdnem minden második mondatunk az volt... " Csak süssön ki a nap..." hát tessék itt van...néha azért belegondolok, hogy már rég ott lennénk és ki tudja hogy józanon vagy részegen boldogítanánk a társaságot...de beletörődtem.

3. " Nem lehet hogy egy ilyen rövid kis szó miatt megálljon az élet..."-mondtam magamba...tudtam hogy attól nem változik meg semmi hogy nem csinálok semmit és csak nézek a semmibe. Nekiálltam így tanulni...nem mondom hogy nem fért rám hiszen mostanában eléggé elhanyagoltam az egészet...főleg most hogy beteg vagyok még pótolnom is kell nem keveset...bár ez az elszántság nem sokáig tartott. Elkezdtem tételeket írni és még a hülye függvényeket is átnéztem, de az agyam még annyira se fogott mint szokott. "Lehetek a betegség miatt?"-kérdeztem magamtól. Nem is tudom hogy jellemezzem most magam...mindenesetre nem a legjobb állapotban vagyok...néha kicsit jobb néha nem. Eddig is tudtam hogy érdekesen hatnak rám a betegségek de hogy ennyire...még nem tapasztaltam ilyet. A lényeg akkor is hogy ne hagyjuk el magunkat egy apróság miatt, ezt már én is megtanultam :)...remélem a következő bejegyzésem másabb hangvételű lesz. :)

Ui: Avenged sevenfold kedvelőknek: http://www.youtube.com/user/avengedsevenfold?blend=5&ob=4