Homework. :)

Fiatal pár lép be az új házukba, kezükbe a nem rég érkezett családtaggal. Az egész házat az új bútor úgymond bolti illata tölti be. Első útjuk a gyerekszobába vezetett mely a hosszú folyosó végén állt.
Talán ez a szoba volt a legszebb mind közül, a fal sima fehér, tisztaságot sugallva, a gyerekágy az ablak előtt helyezkedik el magába szívva a tavaszi napsütést. A falon szivárványszínben pompázó különlegesebbnél különlegesebb festmények tekintenek le a rájuk csodálkozó emberekre. A polcon helyet foglaló játékok teljes egyszerűségükben olvadnak bele a szoba környezetébe. A férj és a feleség csodától tátva maradt szájjal szemlélik a kis szoba minden részét. A fák lassan magukra öltik ruhájukat és a nap is egyre többet jár az égen felmelegítve ezzel a föld minden porcikáját. Hónapok teltek el a beköltözés óta, ahogy a gyerek változik és változik vele a környezete is úgy változik ezzel egyetemben a világ is. Amikor még kicsi akkor számár nem létezik más csak a játékok és hogy egyre több mindent fedezhessen fel vele megismerve a világot. Ha eljön egy új korszak már a barátok is feltűnnek a képben és az érdeklődési köre ismét bővül valamennyivel, de mikor már ott tart hogy iskola kezdődnek a gondok. Az elektronika hatalma nem csak rajta de a világon is uralkodik. Majd mikor elkezdődik a kamaszkor: nem érdekeli semmi, senkinek a véleménye csak a maga feje után megy, minden csak a számítógépről szól és a többi mára már hatalommal rendelkező gépekről.
Ha jobban belegondolunk valahol most itt tart a világ is. Az emberek csak a maguk feje után mennek még akkor is ha tudják hogy nem a legjobb ötlet. Mi a fő cél? Az, hogy minél több olyan gép legyen környezetükben ami megkönnyíti életüket. Nem csak a gép hatalom hanem az elkényelmesedés is közrejátszik. Az, hogy hogyan alakul a föld sorsa csak a kisembertől függ, és attól, hogy hogyan bánik az életével...:-)

Happy birthday to me.

"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold..." - nem úgy tűnik gondoltam reggel mikor kikeltem az ágyból. Már az idő látványa rontott a hangulatomon és persze a tudat hogy első iskolanap se dobott rajta. Az óra 5:20at mutatott mikor kikeltem az ágyból de mire a konyhába kiértem már 30 volt így az egész reggel rohantam meg se állva a pályaudvarig. Szerencsére elértem a buszt, ott álltam az esőben szétfagyva, mivel drága apám kijelentette hogy nincs hideg én meg elmentem farmer kabátba,de mindegy végül is a hibáiból tanul az ember...a reggelemet csak a sok születésnapi sms és persze Barbi nagy ölelése aranyozta be...Zircre érve az idő még mindig ugyanolyan szomorkás volt mint amikor felkeltem, nagy nehezen lemászva a buszról, megvárva a többieket elindultunk az iskola felé, a hangulatomon még az is javított hogy örömmel nézhettem hogy lépnek be az idei elsősök a gimibe. Hát most nem igazán lennék a helyükbe az egy biztos, bár gondolom sokan mondták ezt tavaly is ránk :)
Az elkövetkező 3 órát az unalommal teli órák töltötték be...szünetekben születésnapi köszöntések jól estek, viszont volt aki órán köszöntött...utolsó padból előre kiáltott Betti hogy boldog szülinapot most nézte facebookon...mondom ő is nagyon élvezi az órákat :"D
Nagy nehezen túléltük azt a 3 osztályfőnökit és elindultunk a buszmegállóba úgy hogy azt se tudtunk mikor megy buszunk....xd mint kiderült 10:22kor jött buszunk úgyhogy 20 percet ott fagyoskodtunk, abban a 20 percben a fél Béla a buszmegállóba volt így hazafele is tele volt a busz. Mire haza értem ismét szétfagytam bár már a nap kicsit előbújt a felhők mögül...bekapcsoltam a gépemet és egyből felmentem facebookra iszonyat sok születésnapi köszöntést kaptam és még csak 4 óra van, nem tudjátok mennyire jólesik*-* szóval így eddig köszönöm mindenkinek aki felköszöntött, drágák vagytok*-*
A családi "ünneplés" csak később lesz mivel mindenki dolgozik de nem is nagyon bánom, apa így is úgy is elfelejti megint de ez már csak részlet kérdése...