Life isn't measured by the number of breaths we take,but by the moments that take our breath away.

Olyan érdekes dolgok nem történtek velem, amit leírhatnék szóval kellett egy téma
Azon gondolkodtam, hogy egyes emberek hogy viselik a változásokat.
Mindenki változik, lehet, hogy sokkal jobb ember lesz, de az is meglehet, hogy olyan, aki egyes emberek számára elviselhetetlen.
Én is változtam elég sokat amit meg is kaptam pár „barátomtól”.
Szerintem a változás az nem tartozik másokra. Egy ember mindig változik, megújul.
Ehhez kapcsolódik, még egy téma, gondolom mindenki feltette már a kérdést „Ki is az igaz barát?” A válasz szerintem egyszerű, igazából mindenkinek más. Nincs két egyforma levél se a fákon, ahogy nincs két egyforma ember se. Lehet, hogy hasonlítanak elég sok mindenben, de nem egyformák. Mindenkinek mások az érzései és a gondolatai is az egyes témákról. Szerintem egy igaz barát úgy fogad el, ahogy vagy. Változásokkal együtt. Lehet, hogy nehéz lesz megszoknia, hogy esetleg néha furcsa, vagy de ha igaz barát melletted van, akkor is, ha mindenki ellened fordul. Vannak azonban jó változások is, amivel az ember sok barátot szerezhet, és esetleg elveszíthet is párat. A változás nem arról szól, hogy elhatározom egyik nap, hogy igen is megváltozom és másnapra minden más lesz. Mindig lassan változik minden és egy időre már észrevehető, csak lehet, hogy éppen az nem veszi észre, aki változik. Egyik nap találkoztam volt osztálytársammal és másnap mondta, hogy mennyit változtam, pedig csak nyáron nem látott. Én nem vettem észre magamon olyan nagy változást, de ő igen.
Bár nem rossz értelemben és ennek örülök. De viszont barátnőmmel mindig beszélgetünk ilyenekről és éppen ezért írtam, hogy nincs két egyforma ember.
Elég furcsa hogy egy lány és egy fiú olyan sok mindenben hasonlítanak. Lehet, hogy az elején jónak tűnik, de egy idő után kezd nyomasztó lenni. És hogy miért? Azért mert akkor jössz rá, hogy nem is hasonlítotok olyan sok mindenben. Főleg ha az illető élőben nem is olyan, mint amilyennek gondolnád, és, hogy egy hét alatt hogy tudott annyit változni, hogy megutáld!? Ezt soha nem tudod meg. A legrosszabb pedig hogy a végére ébredsz rá, hogy nem is tudod mit akartál valójában tőle. Akkor jössz rá, hogy ő nem is olyan, mint amilyennek képzelted és a viselkedésével is bizonyítja. Nah barátnőm is igy járt, de nem akarok neveket írni.
Én is jártam úgy hogy elveszítettem pár barátot a változás miatta, de ha én úgy érzem, hogy nekem igy jó akkor nem fogok csak azért változni, hogy mindenkinek megfeleljek. Aki igaz barát elfogad mindenhogy és nem azt nézi, hogy esetleg te mennyire vagy jó ember vagy mennyire vagy „menő”. Nah hát ennyi lenne, majd ha még valami az eszembe jut, írok. [K]

Continuation.

Megint itt vagyok. Hát nem szeretnék rászokni a naponta íráshoz, de megígértem, hogy
a következő bejegyzésben látható lesz pár képem. Ma lementem barátnőmhöz megkért, hogy csináljak róla pár képet utána elmentünk sétálni és hát igy alakultak ki ezek a képek:

Csak pár kép a többit meglehet majd nézni myvipen. o; és persze még lesz több is csak ezen a napon ennyire jutott idő. Végül egy idézet: "Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy." [Gárdonyi Géza.]

Future.

Elég régen írtam és már szólt pár ember hogy írjak, szóval itt vagyok. :’D
Gondolkodtam, hogy miről írjak és arra jutottam, hogy írok valamit a jövőmről. :’D
Legalábbis amit eddig elterveztem részben. :’D
Szerintem mindenki ismeri azt a kérdést, hogy: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Sose tudtam rá a választ, de ez megváltozott pár hete. :’D
Egyik hétvégén jöttem rá h én fotós akarok lenni. : Egyesek szerint unalmas lehet eddig én is azt hittem. Egy ideje úgymond elkezdtem „komolyabban” foglalkozni a fotózással. És nemtudom fura érzésem lett eddig különösebben nem hatott meg a természet de igy hogylátod a saját képed, hogy te csináltad minden kis részletre egyre jobban figyelsz, és minden szépet észreveszel a tájban. Megszerettem, egyelőre még csak hobbi, de szeretném később komolyabbra fordítani. *-*Az emberek 90 százaléka az úgynevezett jó időben fotózik, amikor hétágra süt a Nap, sehol egy bárányfelhő, levél se rezdül.
Pedig a fények ilyenkor túl erősek és kemények, az árnyékok élesek, a képek pedig ennélfogva unalmasak lesznek. Hasonló a helyzet azzal, ha háttal állunk a Napnak. Ugyan az egészen kezdőknek valóban ezt tanácsolom, ám ebben az esetben elvész például az árnyékokkal való játék lehetősége, hiszen bármit fotózunk, az takarni fogja a magáét. Sokkal jobb, ha a Napot valamelyik oldalra helyezzük , vagy akár szembe - igaz, ahhoz, hogy ilyenkor jó kép készülhessen, már kell némi plusz technikai tudás is. Néha egy sima esős időben 100x jobb képek készülnek mint egy átlagos napsütötte napon.
De hát majd a következő bejegyzésben megláthatjátok pár képemet is. O;
Egyenlőre ennyi lenne. *o*

Happy Birthday.

Átlagos napnak indult igazából nem is vártam mást.
Reggeli korán kelések iskola, nyomorgás a buszon és a reggeli hüvős levegő.
Mint általában minden reggel Lauval megyek most kevésbé fárasztott le, mint régebben
Bár nem is baj. Kivételesen nem kellett várnunk Zsófira ezért elindultunk suliba. [ehh rímelt. xd] Útközben összeszedtem Annát és Vikit épp beértünk vagy inkább beestünk csengetésre.
3 óra hamar elment [hála istennek] az osztály, úgy ahogy normális bár attól függ nálam mi az…
Fél órát kellett várni a buszra addig felmentünk a parkba Zsófival meg Lauval, kicsit lefárasztottak, de sose baj szeretem őket. *.*
Aztán hazafele semmi érdekes még mindig. Launak meg mondtam, hogy ne vegyen semmit, de hát rám hallgatni luxus. -_-„tegnap megkaptam tőle az ajándékot. „előszülinap” mert a suliba nem akarta odaadni.
Mikor hazaértem bekapcsoltam a gépet egyből fel msn meg minden és az lepett meg h vagy 30 ember támadott le. : nem vártam. És köszönöm mindenkinek. $:
Még csak 1 óra van nem tudom mi vár még ma rám gondoltam leírom. : W