Béla week.

Ez a hét és jól kezdődött főleg hogy, Hétfőn nem kellett iskolába menni. Ez még fokozódott a további napokban, nem is tudom hol is kezdjem...
1. Kedd: Pénteket kivéve minden nap volt délelőtt tanítás, de nem is ez volt a lényeg...délután vetélkedő volt az elsősöknek. Nagy volt a küzdelem, 6-6 ember mérkőzött az osztályokból...elég sok feladat volt:

• Verset írni melyet "Béla címez anyjához". Köszönhetően György Vikinek elég jó lett.
• Aztán Béla korabeli ruhában tánc, megadott zenére...igaz mi azt kicseréltük így 100x jobb lett. ;)
• Palástot is kellett csinálni...Virginek és Lindának köszönhetően rohadt jó lett. :)
• Voltak kvíz kérdések, bár néhány elég szar volt pl: Hány ablak van az iskolában?...mintha a diákok minden nap úgy mennének be a suliba, hogy megszámolják...lényegtelen a csapat itt is jól szerepelt.
• Volt "lovagi torna" amibe Máté kicsit felbaszta magát és a zsűri asztalhoz tolta Jolánt...elé durva volt, azt hittük mivel már kint volt a körön kívül megnyertük de mégse...nem baj még behozhatjuk - mondták a mellettem ülő osztálytársak.
• Amíg a kvíz tartott a csapat másik 3 tagjának le kellett festenie a suli zászlóját...hát azt mindenki tudta hogy a művészetisekell szemben ebbe a feladatba nem nyerhetünk, de azért elég jól sikerült. ;D

• Az utolsó feladat pedig úgymond dárcozás volt, lufikat kellett eltalálni és aki nem találta el -5 pontot kapott. Borinak köszönhetően megúsztuk a -5 pontot és így megnyertük a vetélkedőt...mindenki meg akarta nyerni ezt a vetélkedőt mivel az avatót elvesztettük, de szerintem akkor se lettünk volna szomorúak ha nem nyerünk, végül is jó buli volt. :)

2. Szerda: Ugyan úgy délelőtt tanítás...bár igazából a tanárok már nem tudtak velünk mit kezdeni nem igen figyeltünk, eljött az utolsó óra angol nehezen bírtuk, de már éreztük a közeledő kosármeccs hangulatát. Telt az idő...2 óra a tanár diák kosármeccs elkezdődött, elsőnek a férfi tanárok és a kosaras fiúk játszottak...jól elverték a tanárokat de azért a 3 pontosakban sem volt hiány...elég jó volt. :)
Aztán úgy volt, hogy női tanárok a lány kosarasok következnek, csak hogy nem voltak elegen, ezért beállt mindegyik csapatbabár fiú...itt is a diákok nyertek, Csilla tanárnő kosarai pedig elég szépek voltak. Grat mindenkinek. :)
4 óra...lassan mindenki vissza ért hiszen nem sok embernek volt kedve 1től 4ig a suliba ülni és várni a Béla forgóra.
A Béla forgó abból állt, hogy minden szakos tanár volt egy teremben és amilyen órát tanított olyan feladatsort kellett kitölteni, hát a kémiát kicsit elcsesztük, az infó elég jól sikerült ahogy az angol meg a német is...az iskolaismeret hát ki tudja...az tusoló két terembe Krisztivel már nem mentünk be mert így is majdnem lekéstük a 18/05-s buszt utána pedig csak 19/30kor ment volna...de amint megtudtuk a többiektől jól sikerültek.

3. Csütörtök: Végre az első két óra kivételével a többi óra rövidített volt, eléggé hozzá tudnánk ehhez szokni szerintem...fél 12kor vége volt a tanításnak majd következett a seregszemle...csak a mi osztályunk meg a 10/A csinált olyan előadást amit a tornaterembe kellett nézni...mi voltunk az elsők mivel 2 embernek vizsgája volt fél 3kor...nehéz volt kiállni elsőnek. Ismét György Vikinek köszönhetően nagyon jó színdarabot hoztak össze...Balázs Máténak is köszönhető az a rész amit ő írt át...és persze a többieknek akik jól megtanulták a szöveget... a többi előadás a vetítőben zajlott. Sok osztály előre leforgatott videoklippet vagy egy kisebb filmet csinált. Nekem legjobban a 11/M videója tetszett bár a 10/M is elég jó volt...és amint azt megtudtuk a mai nap során a produkciónkra a 100 pontól 80at kaptunk, köszönjük a zsűrinek...a Béla forgóra csak 50et de nem baj :)

4. Péntek: Sportnap és bográcsozás...ezen a napon nem volt tanítás aminek az összes diák örült...9re kellett menni itt is elég sok program volt:

• Gimi köröket kellett futni bemelegítés képpen, mi nem éppen erőltettük meg magunkat...
• Aztán volt SMS író verseny
• Szkander verseny
• Kötélhúzás
• 4x100m-es váltó futás
• Fél órás váltó futás
• Óriás activity
• Kötélmászás
• Bográcsozás
• Béla indulót éneklése és még sok más, nagyon jó volt a hangulat :) egy kisebb ízelítő az egyik sport versenyről:

Do you ever wonder if we make the moments in our life or if the moments make our life?

"Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó..."

1. Stephenie Meyer szavaival kezdve bejegyzésemet...eljött a mondhatni "nagy" nap...Péntek. Valójában éreztem, hogy ez a nap már nem lesz olyan lényeges mint amilyenek szerettem volna hogy legyen. Nem.-hallatszott hűvösen és olyan hangsúlyozással a szájából, hogy egyszerre a hideg is végigfutott rajtam. Sose fájt ennyire egy ilyen rövid eddig lényegtelen tűnő szó. Felvetettem magamban hát még egyszer a kérdést: Biztos lényegtelen?... Meredten álltam anyám előtt és csak néztem a semmibe... "Ez lehetetlen..."-gondoltam magamban...biztos csak az idegesség miatt van ez. Amíg próbáltam magamnak "bemesélni" hogy nem úgy van az ahogy megtörtént anyám kicsit türelmetlennél vált. -Megértetted?-kérdezte ugyanolyan hűvös hangon. -Mi...én..izé...igen-nyögtem ki nagy nehezen a választ. Szerintem abban a pillanatban nem is tudtam mire mondtam igent, a gondolataim annyira máshol jártak, hogy egyszerre csak elfeledkeztem arról hogy éppen anyámmal beszéltem...bementem a szobámba, leültem a gép elé és csak néztem...nem igaz, ez meg se történt...-hajtogattam magamba...telt az idő esteledett, próbáltam magam elfoglalni valamivel, de még a kész gondolat is hogy csináljak valami lefárasztott...Az egész testem egyszerre át vette a hatalmat a melegség, éreztem hogy valami más... -Nem érzem jól magam-mondtam. Anyám bejött megállapította hogy felszökött a lázam. -Irány az ágy - hangzott szájából...ideje beletörődnöm...gondoltam magamban így hát le is feküdtem.

2. Más nap lett az a bizonyos Péntek még a nap is nehezen kelt fel aznap...ahogy az ágyba feküdtem és csak bámultam ki az ablakon...gyerekek önfeledt nevetését és emberek munkába rohanását néztem...mondhatni addigra már beletörődtem hogy itthon fogok rohadni egész hétvégén de valami mégis olyan furcsa volt... már-már röhejesnek tűnt az egész hogy csak bámulok a semmibe és szart se csinálok egész nap így hát felkeltem...kimentem mosakodni és felöltöztem...meglepő módon még a nap is kisütött, de már az se vigasztalt...hiányzott a fénye jó volt látni de semmi több. Eddig ilyen érzésem nem volt a nappal kapcsolatban. Emlékszem előző héten majdnem minden második mondatunk az volt... " Csak süssön ki a nap..." hát tessék itt van...néha azért belegondolok, hogy már rég ott lennénk és ki tudja hogy józanon vagy részegen boldogítanánk a társaságot...de beletörődtem.

3. " Nem lehet hogy egy ilyen rövid kis szó miatt megálljon az élet..."-mondtam magamba...tudtam hogy attól nem változik meg semmi hogy nem csinálok semmit és csak nézek a semmibe. Nekiálltam így tanulni...nem mondom hogy nem fért rám hiszen mostanában eléggé elhanyagoltam az egészet...főleg most hogy beteg vagyok még pótolnom is kell nem keveset...bár ez az elszántság nem sokáig tartott. Elkezdtem tételeket írni és még a hülye függvényeket is átnéztem, de az agyam még annyira se fogott mint szokott. "Lehetek a betegség miatt?"-kérdeztem magamtól. Nem is tudom hogy jellemezzem most magam...mindenesetre nem a legjobb állapotban vagyok...néha kicsit jobb néha nem. Eddig is tudtam hogy érdekesen hatnak rám a betegségek de hogy ennyire...még nem tapasztaltam ilyet. A lényeg akkor is hogy ne hagyjuk el magunkat egy apróság miatt, ezt már én is megtanultam :)...remélem a következő bejegyzésem másabb hangvételű lesz. :)

Ui: Avenged sevenfold kedvelőknek: http://www.youtube.com/user/avengedsevenfold?blend=5&ob=4

You can't be old & wise if you were NeVeR young and crazy :)

Újra itt. Egyre unalmasabb napok állnak előttem, érzem...vagy inkább...egyértelműnek tűnik? Néha van úgy hogy az ember kicsit kívánja hogy beteg legyen, mert legalább van ideje pihenni és azt csinálni amihez kedve szottyan...igazából nekem ezzel semmi bajom. De nálam kb ez 1-2 napig tart....Nem kívántam azt hogy beteg legyek, mégis most ott tartok ahol. A héten itthon vagyok, egyedül...szülök dolgoznak, és még az idő is pocsék. Nem hiszem hogy sok ember élvezné a szobában ücsörgést, magam sem élvezem. Anyám ha hazajön rágja a fülem. -Pihenj mert nem azért maradtál itthon hogy egész nap gépezz..-hajtogatja folyton. Rendben-mondtam, de a francnak van kedve egész nap feküdni, nem vagyok én halálos beteg. Mert az oké, hogy alszok 9-10ig de utána már had csináljak valami értelmeset is... Meggyőzhetetlen. Előző héten megbeszéltem vele, hogy megyek Várpalotára...meglepően könnyen beleegyezett amit persze én nem bánok. Legalább nem kellett fél órában ecsetelnem, hogy miért jó kimozdulni és nem egész nap itthon ülni, vagy éppenséggel miért pont velük akarom tölteni ezt a hétvégét... Így hát felvetettem ezt a témát ma is. - Anya ugye akkor pénteken mehetek Várpalotára?-kérdeztem kicsit szerényebben. -Majd meglátjuk milyen lesz az állapotod. -válaszolta. Ha jobban leszel és nem lesz lázad, semmi akadálya. Hát nála ez nem éppen 100%-os igenre vonatkozó válasz, de még ki tudja. Hol van még péntek...bár éppenséggel azt se bánnám ha addigra az idő is jobbra fordulna, mert már elegem van a sötét, szürke napokból. Hahó elvileg TAVASZ van vagy mi a csoda...a napnak kellene sütnie és nem az esőnek esnie. Szörnyű. Bár már az is vigasztal egy kicsit, hogy lassan év vége, a suli ajtaja bezárul előttünk...igaz nem végleg, aminek elég sok diák örülne... sajnos csak röpke pár hónapra. De mégis az a pár hónap sok embernek meghatározza az életét. Bevallom én már Szeptember elseje óta az év végét várom, de gondolom nem csak én vagyok így ezzel...

Really important mettings are planned by the souls long before the bodies see each other (Paulo Coelho)

Yesterday.

Hát nem is tudom hol kezdjem. Fél 7-kor keltem, mostanában nem tudok rendesen aludni nem tudom mi lehet az oka. Anyám mint mindig nyaggatott, hogy segítsek neki. Mondom oké, 'jó kislány' leszek de nem azért mert olyan sok kedvem van hozzá...jövőhét péntek...addig kötelező jónak lennem. xd Délután: összekészültem és elindultam Lauhoz. Az elképzelt ötletek füstbe mentek már reggel mikor kinéztem az ablakon és nem láttam mást mint azelőtti nap reggel, ESŐT -.- gondolkodtam, hogy mit tudnánk csinálni ilyen átkozott szar időben, de nem jutottam sokra. Lassan indulunk-mondták anyuék akik a rokonokhoz mentek és elvittek engem is, így megúsztam egy fél órás buszozást :'D. Olyan 3/4 1 fele értünk oda Lau még nem volt otthon mert csak a 3/4 1el tudott jönni...hegedűn volt mint minden szombaton. :) Még anyukájával beszélgettünk egy ideig majd bementünk a szobájába. Első kérdés: Mit csináljunk? Hát mondom sok mindent ilyenkor nem lehet.:'D Felhozott egy ötletet így elkezdtünk mesét nézni xd. Nem tipikus kis macskás, színes boldog mese volt. :D (Elég régen néztem már mesét xd jó volt :) ) Utána mondtam hogy olvassuk el azokat amiket írtunk. (Nem sok mindenki tudok róla) Hát kb 2 sor után feküdtünk a röhögéstől. xd Igazából nem az számít hogy valami nagy dolgokat csináljunk. :) Az a nap úgy volt jó ahogy volt. :D Örültem hogy nem csak 5 percre látom, most több szabad ideje van és lassan itt a nyár is. Sok mindenről tudok majd beszámolni, feledhetetlen holiday lesz ez is. Ja és köszönöm a szép virágot, és az előre felköszöntést a rokonoktól. :) Pár érdekes kép amit tegnap találtunk... úgy 2008as lehet a legtöbb :'D

1. kép: Rénszarvas képregény. xd
2. kép: Gaara.
3. kép: Jack.
4. kép: No comment. xd
5. kép: Visít a macska2. xd
6. kép:Visít a macska xd
7. kép: No comment. xd

Ui: Bocsánat az elfordított képekért, csak így tette be. Azért a nyakakat nem kitörni. :D