You can't be old & wise if you were NeVeR young and crazy :)

Újra itt. Egyre unalmasabb napok állnak előttem, érzem...vagy inkább...egyértelműnek tűnik? Néha van úgy hogy az ember kicsit kívánja hogy beteg legyen, mert legalább van ideje pihenni és azt csinálni amihez kedve szottyan...igazából nekem ezzel semmi bajom. De nálam kb ez 1-2 napig tart....Nem kívántam azt hogy beteg legyek, mégis most ott tartok ahol. A héten itthon vagyok, egyedül...szülök dolgoznak, és még az idő is pocsék. Nem hiszem hogy sok ember élvezné a szobában ücsörgést, magam sem élvezem. Anyám ha hazajön rágja a fülem. -Pihenj mert nem azért maradtál itthon hogy egész nap gépezz..-hajtogatja folyton. Rendben-mondtam, de a francnak van kedve egész nap feküdni, nem vagyok én halálos beteg. Mert az oké, hogy alszok 9-10ig de utána már had csináljak valami értelmeset is... Meggyőzhetetlen. Előző héten megbeszéltem vele, hogy megyek Várpalotára...meglepően könnyen beleegyezett amit persze én nem bánok. Legalább nem kellett fél órában ecsetelnem, hogy miért jó kimozdulni és nem egész nap itthon ülni, vagy éppenséggel miért pont velük akarom tölteni ezt a hétvégét... Így hát felvetettem ezt a témát ma is. - Anya ugye akkor pénteken mehetek Várpalotára?-kérdeztem kicsit szerényebben. -Majd meglátjuk milyen lesz az állapotod. -válaszolta. Ha jobban leszel és nem lesz lázad, semmi akadálya. Hát nála ez nem éppen 100%-os igenre vonatkozó válasz, de még ki tudja. Hol van még péntek...bár éppenséggel azt se bánnám ha addigra az idő is jobbra fordulna, mert már elegem van a sötét, szürke napokból. Hahó elvileg TAVASZ van vagy mi a csoda...a napnak kellene sütnie és nem az esőnek esnie. Szörnyű. Bár már az is vigasztal egy kicsit, hogy lassan év vége, a suli ajtaja bezárul előttünk...igaz nem végleg, aminek elég sok diák örülne... sajnos csak röpke pár hónapra. De mégis az a pár hónap sok embernek meghatározza az életét. Bevallom én már Szeptember elseje óta az év végét várom, de gondolom nem csak én vagyok így ezzel...

Really important mettings are planned by the souls long before the bodies see each other (Paulo Coelho)