I'm not like this and I won't be like that. If I were like this or that I wouldn't be what I am.

Mindenki élete telve van illúziókkal, azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számára. Tudta, a valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. A sötétben, az elhagyatottságban születik, a hiányérzet enyhítésére, a szív fájdalmának balzsamaként, megerősítve, új életre keltve az emberek lelkét. Ha felütötte fejét, az ember vigyázni fog reá, mert ennélkül a lelke elszáradna. Az élet túl értékes ahhoz, hogysem tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, szerelem és legfőképpen remény nélkül teljen. Leginkább, ha a remény szerelemről szól, s megtöltené a kiürült, fájó szívet.Szomorú dolog remény nélkül élni, az ember előre tekint, s a jövő elijeszti. Mintha jeges széljárta, dermesztő, földalatti, nyirkos barlangvilágban járna szellemi mivolta, hová nem hatol be éltető napsugár.Vak, éji bogárként, porban csúszó féregként hal meg az emberi psziché a remény nélkül, majd szabad, felfelé szálló, hamvából feltámadó főnixként éled fel, ha felvirul a remény, s ilyenkor az égig emeli szellemi mivoltában az embert, újult erőt, energiát árasztva szét fizikai testében is.A remény egy esemény megtörténése vágyának felcserélése ennek az eseménynek a valószínűségével. Olykor az elme játszik ily módon, hogy megvédje a lelket a fájdalomtól, az embert, hogy ne omoljon összetört szívvel, meggyötörten a földre, s fásuljon bele a fájdalomba, a magányba, elfordulva a külvilágtól, ezáltal távolodva a gyógyulás, a szeretet megváltásától. A remény bárminemű is, bármire irányuló, mindig a magány, az elszigeteltség elkerülésének enyhítésére irányul végső soron, hiszen mindent csak akkor tud értékelni az ember, ha azt az értéket megoszthatja mással. Önmagában semminek, senkinek nincs értéke, a környezeti visszajelzések adják meg mindennek az értékét.

A true friend sees your tears and fixes your hart...

Nah hát igen megint itt vagyok. Az előző bejegyzésemben a barátságról írtam, de csak a rosszabbik fajtájáról. Ma egy nagyon fontos ember írt nekem hogy rólam írt blogjába és majdnem elbőgtem magam a bejegyzésén. O: Ez a fontos ember Lau lenne pontosan nemtudom mióta ismerem. Régebben is ismertem, de nem foglalkoztunk annyit egymással.1-2 éve viszont lassan elképzelni se tudom a napjaimat nélküle. Eléggé különbözünk, de hát ő igy fogad el, ahogy vagyok és én ís őt. Tavalyi nyár volt az eddigi legjobb szerintem. Május 31.-én AFC koncert Zánkán együtt. Hát elég érdekes volt. x D Főleg az interjú. x DDDDDDD áh, menekültünk nehogy velünk is csináljanak, de mire visszamentünk odajöttek. -.- xD Sok helyen nem voltunk legtöbbször csak itthon meg max balcsi de mindig boldogítottuk egymást.=D Róla tudni kell, hogy elég sokat beszél. Ami nem baj csak néha fárasztó. x D Lassan agyhalált kapok tőle. x D Suliba is együtt mentünk mindig azok a buszozások, áh. -.- Télen meg, ha nem jött a busz én se mentem suliba meg őse. x D kihasználtuk a napot. "Jó barát az, aki segít bútort pakolni, Legjobb barát az, aki segít hullát elásni."Nah ő nekem hullát elásni segít. És hogy miért? Szerintem egyértelmű. Különbözünk, nem kicsit ő mégis elfogad, olyannak amilyen vagyok. Nem szúr hátba, és akkor is mellettem áll, ha esetleg olyat csinálok, amit nem kellene, segít, amikor tudod, és mindig mellettem van…