A true friend sees your tears and fixes your hart...

Nah hát igen megint itt vagyok. Az előző bejegyzésemben a barátságról írtam, de csak a rosszabbik fajtájáról. Ma egy nagyon fontos ember írt nekem hogy rólam írt blogjába és majdnem elbőgtem magam a bejegyzésén. O: Ez a fontos ember Lau lenne pontosan nemtudom mióta ismerem. Régebben is ismertem, de nem foglalkoztunk annyit egymással.1-2 éve viszont lassan elképzelni se tudom a napjaimat nélküle. Eléggé különbözünk, de hát ő igy fogad el, ahogy vagyok és én ís őt. Tavalyi nyár volt az eddigi legjobb szerintem. Május 31.-én AFC koncert Zánkán együtt. Hát elég érdekes volt. x D Főleg az interjú. x DDDDDDD áh, menekültünk nehogy velünk is csináljanak, de mire visszamentünk odajöttek. -.- xD Sok helyen nem voltunk legtöbbször csak itthon meg max balcsi de mindig boldogítottuk egymást.=D Róla tudni kell, hogy elég sokat beszél. Ami nem baj csak néha fárasztó. x D Lassan agyhalált kapok tőle. x D Suliba is együtt mentünk mindig azok a buszozások, áh. -.- Télen meg, ha nem jött a busz én se mentem suliba meg őse. x D kihasználtuk a napot. "Jó barát az, aki segít bútort pakolni, Legjobb barát az, aki segít hullát elásni."Nah ő nekem hullát elásni segít. És hogy miért? Szerintem egyértelmű. Különbözünk, nem kicsit ő mégis elfogad, olyannak amilyen vagyok. Nem szúr hátba, és akkor is mellettem áll, ha esetleg olyat csinálok, amit nem kellene, segít, amikor tudod, és mindig mellettem van…