Valahogy mostanában mintha leszívnák az energiámat, és minden egyes perc több évszázadnak tűnik. Nem tudom, mi van velem, de a szünet már elég sokakra ráférne beleértve magamat is.
A Karácsony idén nem hat meg. Mindenkinek van elképzelése a 'tökéletes' karácsonyról, bár én utálok ünneplőbe lenni és mindig jó pofát vágni a rokonokhoz, akiket néha a hátam közepére kívánok. Az idei 'tökéletes' ünnep mégse lesz olyan, mint amit elképzeltem. Hiszen a lényeg hogy együtt legyen a család, de ez nem hiszem, hogy összejön. Apám elég keveset van itthon mostanában és nem is biztos, hogy az ünnep
ekre hazajöhet, bár ezért nem őt hibáztatom. Német o.-ba van már egy jó ideje és elég keveset van itthon. Elég sok rokon költözött mostanság messzebb tőlünk igy hát kevesebb embert kell kibírni. Bevallom, hogy most igazán a 'tömeg' hiányzik. Mikor nagypapa, nagymama, unokatesók és a többiek mind együtt vannak. Hát nemtudom idén ebből mi valósul majd meg. Nah de a témára visszatérve a szünet sokat segítene most. A suliban is nehezebben tudok odafigyelni. Egyszerűen, mint egy 'élőhalott'. Nem régóta van ez igy. Próbálok a többiekhez igazodni, hogy ne vegyék, észre rajtam mivel nem szeretem, ha kérdezősködnek. Megértem, ha kíváncsiak és érdekel, mi van velem, de most éppenséggel én se tudom. Az viszont 100% hogy a rokonok és a barátok minden megoldhatnak, igy próbálok egyre többet velük lenni. Lassan félév a suliba. -.-' eléggé bele kell húznom mivel anyámtól mást nem hallok csak azt, hogy:'muszáj tanulnod, hogy valamit elérj ebben az életben...' meglehet, hogy igaza van, de pihenni is kell néha, bár ezt ő nem igen érti meg. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a szünet és az elkövetkezendő napok…
