I'm not like this and I won't be like that. If I were like this or that I wouldn't be what I am.

Mindenki élete telve van illúziókkal, azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számára. Tudta, a valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. A sötétben, az elhagyatottságban születik, a hiányérzet enyhítésére, a szív fájdalmának balzsamaként, megerősítve, új életre keltve az emberek lelkét. Ha felütötte fejét, az ember vigyázni fog reá, mert ennélkül a lelke elszáradna. Az élet túl értékes ahhoz, hogysem tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, szerelem és legfőképpen remény nélkül teljen. Leginkább, ha a remény szerelemről szól, s megtöltené a kiürült, fájó szívet.Szomorú dolog remény nélkül élni, az ember előre tekint, s a jövő elijeszti. Mintha jeges széljárta, dermesztő, földalatti, nyirkos barlangvilágban járna szellemi mivolta, hová nem hatol be éltető napsugár.Vak, éji bogárként, porban csúszó féregként hal meg az emberi psziché a remény nélkül, majd szabad, felfelé szálló, hamvából feltámadó főnixként éled fel, ha felvirul a remény, s ilyenkor az égig emeli szellemi mivoltában az embert, újult erőt, energiát árasztva szét fizikai testében is.A remény egy esemény megtörténése vágyának felcserélése ennek az eseménynek a valószínűségével. Olykor az elme játszik ily módon, hogy megvédje a lelket a fájdalomtól, az embert, hogy ne omoljon összetört szívvel, meggyötörten a földre, s fásuljon bele a fájdalomba, a magányba, elfordulva a külvilágtól, ezáltal távolodva a gyógyulás, a szeretet megváltásától. A remény bárminemű is, bármire irányuló, mindig a magány, az elszigeteltség elkerülésének enyhítésére irányul végső soron, hiszen mindent csak akkor tud értékelni az ember, ha azt az értéket megoszthatja mással. Önmagában semminek, senkinek nincs értéke, a környezeti visszajelzések adják meg mindennek az értékét.