1. Stephenie Meyer szavaival kezdve bejegyzésemet...eljött a mondhatni "nagy" nap...Péntek. Valójában éreztem, hogy ez a nap már nem lesz olyan lényeges mint amilyenek szerettem volna hogy legyen. Nem.-hallatszott hűvösen és olyan hangsúlyozással a szájából, hogy egyszerre a hideg is végigfutott rajtam. Sose fájt ennyire egy ilyen rövid eddig lényegtelen tűnő szó. Felvetettem magamban hát még egyszer a kérdést: Biztos lényegtelen?... Meredten álltam anyám előtt és csak néztem a semmibe... "Ez lehetetlen..."-gondoltam magamban...biztos csak az idegesség miatt van ez. Amíg próbáltam magamnak "bemesélni" hogy 
nem úgy van az ahogy megtörtént anyám kicsit türelmetlennél vált. -Megértetted?-kérdezte ugyanolyan hűvös hangon. -Mi...én..izé...igen-nyögtem ki nagy nehezen a választ. Szerintem abban a pillanatban nem is tudtam mire mondtam igent, a gondolataim annyira máshol jártak, hogy egyszerre csak elfeledkeztem arról hogy éppen anyámmal beszéltem...bementem a szobámba, leültem a gép elé és csak néztem...nem igaz, ez meg se történt...-hajtogattam magamba...telt az idő esteledett, próbáltam magam elfoglalni valamivel, de még a kész gondolat is hogy csináljak valami lefárasztott...Az egész testem egyszerre át vette a hatalmat a melegség, éreztem hogy valami más... -Nem érzem jól magam-mondtam. Anyám bejött megállapította hogy felszökött a lázam. -Irány az ágy - hangzott szájából...ideje beletörődnöm...gondoltam magamban így hát le is feküdtem.
2. Más nap lett az a bizonyos Péntek még a nap is nehezen kelt fel aznap...ahogy az ágyba feküdtem és csak bámultam ki az ablakon...gyerekek önfeledt nevetését és emberek munkába rohanását néztem...mondhatni addigra már beletörődtem hogy itthon fogok rohadni egész hétvégén
de valami mégis olyan furcsa volt... már-már röhejesnek tűnt az egész hogy csak bámulok a semmibe és szart se csinálok egész nap így hát felkeltem...kimentem mosakodni és felöltöztem...meglepő módon még a nap is kisütött, de már az se vigasztalt...hiányzott a fénye jó volt látni de semmi több. Eddig ilyen érzésem nem volt a nappal kapcsolatban. Emlékszem előző héten majdnem minden második mondatunk az volt... " Csak süssön ki a nap..." hát tessék itt van...néha azért belegondolok, hogy már rég ott lennénk és ki tudja hogy józanon vagy részegen boldogítanánk a társaságot...de beletörődtem.
3. " Nem lehet hogy egy ilyen rövid kis szó miatt megálljon az élet..."-mondtam magamba...tudtam hogy attól nem változik meg semmi hogy nem csinálok semmit és csak nézek a semmibe. Nekiálltam így tanulni...nem mondom hogy nem fért rám hiszen mostanában eléggé elhanyagoltam az egészet...főleg most hogy beteg vagyok még pótolnom i
s kell nem keveset...bár ez az elszántság nem sokáig tartott. Elkezdtem tételeket írni és még a hülye függvényeket is átnéztem, de az agyam még annyira se fogott mint szokott. "Lehetek a betegség miatt?"-kérdeztem magamtól. Nem is tudom hogy jellemezzem most magam...mindenesetre nem a legjobb állapotban vagyok...néha kicsit jobb néha nem. Eddig is tudtam hogy érdekesen hatnak rám a betegségek de hogy ennyire...még nem tapasztaltam ilyet. A lényeg akkor is hogy ne hagyjuk el magunkat egy apróság miatt, ezt már én is megtanultam :)...remélem a következő bejegyzésem másabb hangvételű lesz. :)
Ui: Avenged sevenfold kedvelőknek: http://www.youtube.com/user/avengedsevenfold?blend=5&ob=4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése