és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...
2010. június 23., szerda
Dream.
Mintha valóság lett volna, rohantam az erdőn keresztül lábam sáros vízben ázott lépteim egyre lassultak, fáradtam tudtam hogy most nem állhatok meg. A kétségbeesés felülkerekedett rajtam, nem mertem semerre nézni a lábaim diktálták az utat. Voltak kételyeim azzal szemben hogy valami tényleg követ vagy csak futok a semmi elől nem tudtam eldönteni, viszont hátranézni nem mertem...szívem egyre gyorsabban vert izzadtam és az erdő egyre nagyobbnak tűnt bár lehet csak számomra. Apró kis hangyának éreztem magam az óriás fák között, most nem szabad megállnod -hallottam egy lágy mégis kétségbeesett hangtól. Újra nem tudtam dönteni hogy ezt én mondom magamnak vagy van még valaki itt rajtam kívül és persze a titokzatos követőn kívül. Most már teljes mértékben ki lehet jelenteni hogy félek - mondtam magamban és lassítottam a lépteimen, bár ez lehet nem a legjobb ötlet volt. Erősebben fújt a szél a fák ágai megrémisztő hangot adtak ki mikor odacsapódtak a másik fákhoz...egyre jobban hallatszott...felnéztem csend lett, megálltam. A szél süvítésén és a saját lihegésemen kívül nem hallottam mást. Megremegtem, összeszorítottam a fogamat és behunytam a szemem...mikor ezt elkövettem a szél felülmúlhatatlan erejével körbe vett, vacogtam. Az agyam átállt arra hogy a fájdalommal foglalkozzon és ne a félelemmel...lépteket hallottam, az ajkam kiszáradt
és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...
és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...
2010. június 18., péntek
Summer time & Gossip girl.
1. Amilyen gyorsan telt el ez az első év a Gimiben, ugyanúgy fog a nyár is. Felfoghatatlan hogy nem rég még izgultunk az elsős avató végett majd nagy izgatottsággal vártuk a Béla bált sőt érdekes hogy azok akik év elején utálták egymást most jóba vannak vagy éppenséggel fordítva...
Érdekesen telt ez az egy év, nevetek ha visszagondolok milyen voltam Augusztus utolsó napjaiban. Szorongtam hogy vajon milyen lesz az új suli...és ha meghallottam, hogy arról beszélnek egyből kiült a félelem az arcomra...de ez mára elmúlt. Ilyen jó évem még soha nem volt tanulás szempontjából is...általánosban is vártam a nyarat és persze most is de valahogy más. Mikor 8. év végén elballagtunk eszembe se jutott hogy hiányzik a suli vagy akár az osztálytársak...esetleg 1, 2...most másképpen alakult. Furcsa hogy nem kell 5/20kor kelnem és nem kell rohannom már korán reggel a pályaudvarra hogy elérjem a buszomat, furcsa hogy nem kell Launak foglalnom és az is hogy délután nem buszozok hazafele...őszintén kimondva hiányoznak. Péntekre szerverztek/tünk egy Csopaki fürdőzést, de nem hiszem hogy összejön már csak az idő miatt is...sajnálom 3 napja van nyári szünet de olyan hiányérzetem van. Hiányoznak Dórinak a "deles" beszólásai, Noncsinak a nagy "pofája" Krisztinek és Bettinek az a fura szeretete, Petinek a hülyeségei és még sorolhatnám...utálok tanulni de azért kimondhatom jó év volt ez :) az hogy hogy alakul a nyarunk együtt vagy külön külön, majd még elválik...
2.Ez a bejegyzésem most két részből áll ami igaz össze se függ de éppen azért jó...Mint azt elég sokan tudják Lauval sok mindent csinálunk együtt...most éppenséggel el kezdett nézni egy sorozatot amiről kiderült hogy régen már néztem....csak abbahagytam. Rábeszélt hogy nézzem 'vele' én is. Miért ne? -mondtam magamba, így hát nekiálltam. Mára már hiány érzetem van ha egy részt nem nézek meg... tipikus gazdag kislányok 'szegény' életéről szól. Egy kis ízelítő(aki nem nézi remélem majd elkezdi, aki meg már látta vagy éppenséggel nézni nagyon jól teszi;) :
A pletykafészek (angolul: Gossip Girl) egy amerikai drámasorozat, ami Cecily
von Ziegesar azonos című könyve alapján készült (a könyv Magyarországon Bad Girlként jelent meg.
A sorozat egy webes blog, a Gossip Girl által írja le a társaságbeli tizenévesek életét, akik a New York-i Upper East Side-on nőttek fel, elit magániskolákba járnak, barátokkal, családdal, féltékenységgel és egyéb kérdésekkel foglalkoznak.
Az első adást Kanadában sugározták 2007. szeptember 18-án a CTV-n premier előtt, egy nappal később pedig az amerikai CW-n. A 2007-2008-as amerikai forgatókönyvíró sztrájk után, 2008. április 21-én a Gossip Girl visszatért, hogy lezárja az első évadot. A sorozat Magyarországon a Cool TV-n látható.
Első évad:
Érdekesen telt ez az egy év, nevetek ha visszagondolok milyen voltam Augusztus utolsó napjaiban. Szorongtam hogy vajon milyen lesz az új suli...és ha meghallottam, hogy arról beszélnek egyből kiült a félelem az arcomra...de ez mára elmúlt. Ilyen jó évem még soha nem volt tanulás szempontjából is...általánosban is vártam a nyarat és persze most is de valahogy más. Mikor 8. év végén elballagtunk eszembe se jutott hogy hiányzik a suli vagy akár az osztálytársak...esetleg 1, 2...most másképpen alakult. Furcsa hogy nem kell 5/20kor kelnem és nem kell rohannom már korán reggel a pályaudvarra hogy elérjem a buszomat, furcsa hogy nem kell Launak foglalnom és az is hogy délután nem buszozok hazafele...őszintén kimondva hiányoznak. Péntekre szerverztek/tünk egy Csopaki fürdőzést, de nem hiszem hogy összejön már csak az idő miatt is...sajnálom 3 napja van nyári szünet de olyan hiányérzetem van. Hiányoznak Dórinak a "deles" beszólásai, Noncsinak a nagy "pofája" Krisztinek és Bettinek az a fura szeretete, Petinek a hülyeségei és még sorolhatnám...utálok tanulni de azért kimondhatom jó év volt ez :) az hogy hogy alakul a nyarunk együtt vagy külön külön, majd még elválik...
2.Ez a bejegyzésem most két részből áll ami igaz össze se függ de éppen azért jó...Mint azt elég sokan tudják Lauval sok mindent csinálunk együtt...most éppenséggel el kezdett nézni egy sorozatot amiről kiderült hogy régen már néztem....csak abbahagytam. Rábeszélt hogy nézzem 'vele' én is. Miért ne? -mondtam magamba, így hát nekiálltam. Mára már hiány érzetem van ha egy részt nem nézek meg... tipikus gazdag kislányok 'szegény' életéről szól. Egy kis ízelítő(aki nem nézi remélem majd elkezdi, aki meg már látta vagy éppenséggel nézni nagyon jól teszi;) :
A pletykafészek (angolul: Gossip Girl) egy amerikai drámasorozat, ami Cecily
von Ziegesar azonos című könyve alapján készült (a könyv Magyarországon Bad Girlként jelent meg.A sorozat egy webes blog, a Gossip Girl által írja le a társaságbeli tizenévesek életét, akik a New York-i Upper East Side-on nőttek fel, elit magániskolákba járnak, barátokkal, családdal, féltékenységgel és egyéb kérdésekkel foglalkoznak.
Az első adást Kanadában sugározták 2007. szeptember 18-án a CTV-n premier előtt, egy nappal később pedig az amerikai CW-n. A 2007-2008-as amerikai forgatókönyvíró sztrájk után, 2008. április 21-én a Gossip Girl visszatért, hogy lezárja az első évadot. A sorozat Magyarországon a Cool TV-n látható.
Első évad:
Serena Van der Woodsen váratlanul visszatér a rejtélyes távollétéből, egy connecticuti bentlakásos iskolából New York-ba. Kezdetben nem szívesen látja viszont őt, legjobb barátnője, Blair Waldorf, aki megzavarodott Serena hiányától és a annak feltételezett pozíciójának terhétől, mint a Constance Billard magániskola harmadikos gimnazista „anyakirálynője”.
Blair rájött, hogy a hosszú idő óta vele járó Nate Archibald egy évvel korábban lefeküdt Serenával. Ezért vonakodott, hogy továbbra is barátok maradjanak-e Serenával. Serena ekkor találkozik egy kívülállóval, Dan Humphrey-val, akivel elkezdenek járni. Ugyanakkor Dan apja Rufus, és Serena anyja Lily felelevenítik múltbéli kapcsolatukat. Azáltal, hogy Blair nyilvánosan, és igazságtalanul rágalmazta meg Serenát és hogy elmondták neki, valamint hogy Eric Van der Woodsen öngyilkosságot kísérelt meg és ezért ő kapott kezelést, nem a nővére, Serena és Blair kibékültek.
Amíg Dan hajthatatlanul távolságtartó az Upper East Side-dal, addig a kishúga, Jenny reménytelenül próbál beilleszkedni, szolgai feladatoknak tesz eleget, csak hogy a felső tízezer tagja lehessen.
Blair kísérleteinek ellenére kapcsolata Nate-tel elkezdett romlani. Mikor kapcsolatuknak véget ér, Blair lefekszik Nate legjobb barátjával, és egyben a legnagyobb nőcsábásszal, Chuck Bass-szel. Chuck végül beleszeret Blairbe, és úgy dönt, megakadályozza, hogy kibéküljenek Nate-tel. Ezért megzsarolja a lányt, hogy elmondja Nate-nek, hogy lefeküdtek.
Serena és Dan kapcsolatát állandóan tesztelik az elit osztályok tagjai, és Dan legjobb barátjának, Vanessa Abramsnek a visszatérése. De a problémás helyzetek ellenére, kapcsolatuk csak egyre erősebb lesz. Egyszer Serena elmondja Dannek, hogy Blair egy héten lefeküdt Chuckkal és Nate-tel is, és most fél, mert lehet, hogy terhes, mindezt meghallja Jenny. A vágya, hogy az Upper East Side igazi tagja legyen egyesült a Blair iránt érzett utálatával, ami arra késztette őt, hogy elmondja Nate-nek Blair bűnét.
Nate ekkor nyilvánosan szembenéz Chuckkal, míg az egész iskola őket nézi, amint tönkreteszi Blair hírnevét. Blair távollétében Jenny elkezd felemelkedni a Constance Billard ranglétráján, de később Blair bemocskolja őt a Gossip Girl-ön keresztül. A harmadik osztály befejezését követően Serena és Dan kapcsolata elkezd zátonyra futni. Georgina Sparks visszatér az Upper East Side-ra, hogy újraindíthassa a barátságát Serenával. Mivel Serena vonakodik, Georgina találkozik Dannel Sarah álnév alatt. Összebarátkozik Dannel és Vanessával, miközben azzal fenyegeti Serenát, hogy felfedi nekik piszkos múltját. Bár kezdetben ellenáll, mégis felfedi az igazságot Blairnek, Chucknak, Nate-nek és később Dannek, hogy azért hagyta el New York-ot mert része volt egy Pete Fairman nevű drogos halálában (Serena adott neki egy adagot, hogy lefoglalja, de belehalt), és hogy Georgina ezzel zsarolja őt. Mialatt megpróbálják rendbe hozni kapcsolatukat, Dan képtelen megbirkózni a hazugságokkal és az osztálykülönbséggel, amik elkülönítik őt Serenától; szakítanak a Bart és Lily Bass esküvőn. Blair és Chuck helyrehozzák megtört kapcsolatukat a Bass esküvőn, de később megbuknak, mert Chuck megrémül az elkötelezettségtől.
Wikipédián még sok mindent lehet megtudni erről a filmről, de szerintem ide ennyi éppen elég, aki vesz fáradtságot és elolvassa esetleg kedvet kap hozzá: http://www.yv.hu/p=0d699f1043b72c74a6f5977437d9f29c
2010. június 12., szombat
Saturday.
Testemen forró csillogó izzadtság cseppek folynak...hőség van, az emberek legtöbbje otthon meghúzódik a hűvös szobában és próbálja túlvészelni a délelőtti és a kora délutáni órákat. 20/11 van...a nap már nem olyan erőteljesen süt mint 2 órája. Megindult az élet...az utca tele van este sétálni kedvelő emberekkel, a gyerekek a réten játszanak és a kutyák és vidám futkároznak élvezve a hűvös de még is kellemes időt.
Szombat van, a legtöbb ember ezen a napon pihen a legtovább, mivel vasárnap már közelebb van a hétfőhöz és minden ember próbál felkészülni (legtöbben csak lelkileg, magamat is beleértve ;) az újabb fárasztó hétre. Hát ma ez nem így volt...5/30kor keltem, mint mindig megint kellett legalább 10 perc hogy magamhoz térjek és elkezdjek készülődni de hát összejött...elkészültem és erőt vettem magamon, hogy megtegyem 6/30kor azt a 900 métert ami a pályaudvarig vezet...szerencsére nem kellett egyedül töltenem ezt az utat. Ő is velem volt.(L) Éppenséggel haza tartott én pedig Lauhoz, az elválás nem a legkönnyebben ment de hát mivel nem akartam, hogy lekésse a buszt össze kellett szednem magam, majd én is felszálltam a buszomra. 7/00kor indult Zircre. 8 órára már Launál voltam, még ő se teljesen volt éber ahogy én sem, így hát egy kis pipázással kezdtük a napot. Megbeszéltünk mindent, ez mindig jó olyan régi emlékek jöttek elő a beszélgetések során, hogy csak néztünk. Majd bemenekültünk a melegség elől a hűvös házba és megnéztünk egy Végső Állomást, remek volt, bár utána nem tudtuk mit csináljunk így hát csak ültünk és úgy csináltunk mintha gondolkodnánk bár az mindkettőnknek elég nehezére esett ilyen fülledt forró időbe. Az agyamba mindig csak az járt, hogy legyen már egy kicsit hűvösebb szellő vagy adjon valaki egy vödör jeget...azért egy idő után összeszedtük magunkat és a következő programot találtuk ki magunknak: mivel Lau gyönyörű helyen lakik, ideálisnak tűnt pár új kép, és ha már a fényképezésnél tartunk Launak se ártottak az új képek így egy ideig az én modellemé vállt:
Szombat van, a legtöbb ember ezen a napon pihen a legtovább, mivel vasárnap már közelebb van a hétfőhöz és minden ember próbál felkészülni (legtöbben csak lelkileg, magamat is beleértve ;) az újabb fárasztó hétre. Hát ma ez nem így volt...5/30kor keltem, mint mindig megint kellett legalább 10 perc hogy magamhoz térjek és elkezdjek készülődni de hát összejött...elkészültem és erőt vettem magamon, hogy megtegyem 6/30kor azt a 900 métert ami a pályaudvarig vezet...szerencsére nem kellett egyedül töltenem ezt az utat. Ő is velem volt.(L) Éppenséggel haza tartott én pedig Lauhoz, az elválás nem a legkönnyebben ment de hát mivel nem akartam, hogy lekésse a buszt össze kellett szednem magam, majd én is felszálltam a buszomra. 7/00kor indult Zircre. 8 órára már Launál voltam, még ő se teljesen volt éber ahogy én sem, így hát egy kis pipázással kezdtük a napot. Megbeszéltünk mindent, ez mindig jó olyan régi emlékek jöttek elő a beszélgetések során, hogy csak néztünk. Majd bemenekültünk a melegség elől a hűvös házba és megnéztünk egy Végső Állomást, remek volt, bár utána nem tudtuk mit csináljunk így hát csak ültünk és úgy csináltunk mintha gondolkodnánk bár az mindkettőnknek elég nehezére esett ilyen fülledt forró időbe. Az agyamba mindig csak az járt, hogy legyen már egy kicsit hűvösebb szellő vagy adjon valaki egy vödör jeget...azért egy idő után összeszedtük magunkat és a következő programot találtuk ki magunknak: mivel Lau gyönyörű helyen lakik, ideálisnak tűnt pár új kép, és ha már a fényképezésnél tartunk Launak se ártottak az új képek így egy ideig az én modellemé vállt:
2010. június 8., kedd
2010. május 28., péntek
Béla week.
Ez a hét és jól kezdődött főleg hogy, Hétfőn nem kellett iskolába menni. Ez még fokozódott a további napokban, nem is tudom hol is kezdjem...
1. Kedd: Pénteket kivéve minden nap volt délelőtt tanítás, de nem is ez volt a lényeg...délután vetélkedő volt az elsősöknek. Nagy volt a küzdelem, 6-6 ember mérkőzött az osztályokból...elég sok feladat volt:
Aztán úgy volt, hogy női tanárok a lány kosarasok következnek, csak hogy nem voltak elegen, ezért beállt mindegyik csapatbabár fiú...itt is a diákok nyertek, Csilla tanárnő kosarai pedig elég szépek voltak. Grat mindenkinek. :)
4 óra...lassan mindenki vissza ért hiszen nem sok embernek volt kedve 1től 4ig a suliba ülni és várni a Béla forgóra.
A Béla forgó abból állt, hogy minden szakos tanár volt egy teremben és amilyen órát tanított olyan feladatsort kellett kitölteni, hát a kémiát kicsit elcsesztük, az infó elég jól sikerült ahogy az angol meg a német is...az iskolaismeret hát ki tudja...az tusoló két terembe Krisztivel már nem mentünk be mert így is majdnem lekéstük a 18/05-s buszt utána pedig csak 19/30kor ment volna...de amint megtudtuk a többiektől jól sikerültek.
3. Csütörtök: Végre az első két óra kivételével a többi óra rövidített volt, eléggé hozzá tudnánk ehhez szokni szerintem...fél 12kor vége volt a tanításnak majd következett a seregszemle...csak a mi osztályunk meg a 10/A csinált olyan előadást amit a tornaterembe kellett nézni...mi voltunk az elsők mivel 2 embernek vizsgája volt fél 3kor...nehéz volt kiállni elsőnek. Ismét György Vikinek köszönhetően nagyon jó színdarabot hoztak össze...Balázs Máténak is köszönhető az a rész amit ő írt át...és persze a többieknek akik jól megtanulták a szöveget... a többi előadás a vetítőben zajlott. Sok osztály előre leforgatott videoklippet vagy egy kisebb filmet csinált. Nekem legjobban a 11/M videója tetszett bár a 10/M is elég jó volt...és amint azt megtudtuk a mai nap során a produkciónkra a 100 pontól 80at kaptunk, köszönjük a zsűrinek...a Béla forgóra csak 50et de nem baj :)
4. Péntek: Sportnap és bográcsozás...ezen a napon nem volt tanítás aminek az összes diák örült...9re kellett menni itt is elég sok program volt:
1. Kedd: Pénteket kivéve minden nap volt délelőtt tanítás, de nem is ez volt a lényeg...délután vetélkedő volt az elsősöknek. Nagy volt a küzdelem, 6-6 ember mérkőzött az osztályokból...elég sok feladat volt:
- Verset írni melyet "Béla címez anyjához". Köszönhetően György Vikinek elég jó lett.
- Aztán Béla korabeli ruhában tánc, megadott zenére...igaz mi azt kicseréltük így 100x jobb lett. ;)
- Palástot is kellett csinálni...Virginek és Lindának köszönhetően rohadt jó lett. :)
- Voltak kvíz kérdések, bár néhány elég szar volt pl: Hány ablak van az iskolában?...mintha a diákok minden nap úgy mennének be a suliba, hogy megszámolják...lényegtelen a csapat itt is jól szerepelt.
- Volt "lovagi torna" amibe Máté kicsit felbaszta magát és a zsűri asztalhoz tolta Jolánt...elé durva volt, azt hittük mivel már kint volt a körön kívül megnyertük de mégse...nem baj még behozhatjuk - mondták a mellettem ülő osztálytársak.
- Amíg a kvíz tartott a csapat másik 3 tagjának le kellett festenie a suli zászlóját...hát azt mindenki tudta hogy a művészetisekell szemben ebbe a feladatba nem nyerhetünk, de azért elég jól sikerült. ;D
- Az utolsó feladat pedig úgymond dárcozás volt, lufikat kellett eltalálni és aki nem találta el -5 pontot kapott. Borinak köszönhetően megúsztuk a -5 pontot és így megnyertük a vetélkedőt...mindenki meg akarta nyerni ezt a vetélkedőt mivel az avatót elvesztettük, de szerintem akkor se lettünk volna szomorúak ha nem nyerünk, végül is jó buli volt. :)
Aztán úgy volt, hogy női tanárok a lány kosarasok következnek, csak hogy nem voltak elegen, ezért beállt mindegyik csapatbabár fiú...itt is a diákok nyertek, Csilla tanárnő kosarai pedig elég szépek voltak. Grat mindenkinek. :)
4 óra...lassan mindenki vissza ért hiszen nem sok embernek volt kedve 1től 4ig a suliba ülni és várni a Béla forgóra.
A Béla forgó abból állt, hogy minden szakos tanár volt egy teremben és amilyen órát tanított olyan feladatsort kellett kitölteni, hát a kémiát kicsit elcsesztük, az infó elég jól sikerült ahogy az angol meg a német is...az iskolaismeret hát ki tudja...az tusoló két terembe Krisztivel már nem mentünk be mert így is majdnem lekéstük a 18/05-s buszt utána pedig csak 19/30kor ment volna...de amint megtudtuk a többiektől jól sikerültek.
3. Csütörtök: Végre az első két óra kivételével a többi óra rövidített volt, eléggé hozzá tudnánk ehhez szokni szerintem...fél 12kor vége volt a tanításnak majd következett a seregszemle...csak a mi osztályunk meg a 10/A csinált olyan előadást amit a tornaterembe kellett nézni...mi voltunk az elsők mivel 2 embernek vizsgája volt fél 3kor...nehéz volt kiállni elsőnek. Ismét György Vikinek köszönhetően nagyon jó színdarabot hoztak össze...Balázs Máténak is köszönhető az a rész amit ő írt át...és persze a többieknek akik jól megtanulták a szöveget... a többi előadás a vetítőben zajlott. Sok osztály előre leforgatott videoklippet vagy egy kisebb filmet csinált. Nekem legjobban a 11/M videója tetszett bár a 10/M is elég jó volt...és amint azt megtudtuk a mai nap során a produkciónkra a 100 pontól 80at kaptunk, köszönjük a zsűrinek...a Béla forgóra csak 50et de nem baj :)
4. Péntek: Sportnap és bográcsozás...ezen a napon nem volt tanítás aminek az összes diák örült...9re kellett menni itt is elég sok program volt:
- Gimi köröket kellett futni bemelegítés képpen, mi nem éppen erőltettük meg magunkat...
- Aztán volt SMS író verseny
- Szkander verseny
- Kötélhúzás
- 4x100m-es váltó futás
- Fél órás váltó futás
- Óriás activity
- Kötélmászás
- Bográcsozás
- Béla indulót éneklése és még sok más, nagyon jó volt a hangulat :) egy kisebb ízelítő az egyik sport versenyről:
2010. május 21., péntek
Do you ever wonder if we make the moments in our life or if the moments make our life?
"Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó..."
1. Stephenie Meyer szavaival kezdve bejegyzésemet...eljött a mondhatni "nagy" nap...Péntek. Valójában éreztem, hogy ez a nap már nem lesz olyan lényeges mint amilyenek szerettem volna hogy legyen. Nem.-hallatszott hűvösen és olyan hangsúlyozással a szájából, hogy egyszerre a hideg is végigfutott rajtam. Sose fájt ennyire egy ilyen rövid eddig lényegtelen tűnő szó. Felvetettem magamban hát még egyszer a kérdést: Biztos lényegtelen?... Meredten álltam anyám előtt és csak néztem a semmibe... "Ez lehetetlen..."-gondoltam magamban...biztos csak az idegesség miatt van ez. Amíg próbáltam magamnak "bemesélni" hogy 
nem úgy van az ahogy megtörtént anyám kicsit türelmetlennél vált. -Megértetted?-kérdezte ugyanolyan hűvös hangon. -Mi...én..izé...igen-nyögtem ki nagy nehezen a választ. Szerintem abban a pillanatban nem is tudtam mire mondtam igent, a gondolataim annyira máshol jártak, hogy egyszerre csak elfeledkeztem arról hogy éppen anyámmal beszéltem...bementem a szobámba, leültem a gép elé és csak néztem...nem igaz, ez meg se történt...-hajtogattam magamba...telt az idő esteledett, próbáltam magam elfoglalni valamivel, de még a kész gondolat is hogy csináljak valami lefárasztott...Az egész testem egyszerre át vette a hatalmat a melegség, éreztem hogy valami más... -Nem érzem jól magam-mondtam. Anyám bejött megállapította hogy felszökött a lázam. -Irány az ágy - hangzott szájából...ideje beletörődnöm...gondoltam magamban így hát le is feküdtem.
2. Más nap lett az a bizonyos Péntek még a nap is nehezen kelt fel aznap...ahogy az ágyba feküdtem és csak bámultam ki az ablakon...gyerekek önfeledt nevetését és emberek munkába rohanását néztem...mondhatni addigra már beletörődtem hogy itthon fogok rohadni egész hétvégén
de valami mégis olyan furcsa volt... már-már röhejesnek tűnt az egész hogy csak bámulok a semmibe és szart se csinálok egész nap így hát felkeltem...kimentem mosakodni és felöltöztem...meglepő módon még a nap is kisütött, de már az se vigasztalt...hiányzott a fénye jó volt látni de semmi több. Eddig ilyen érzésem nem volt a nappal kapcsolatban. Emlékszem előző héten majdnem minden második mondatunk az volt... " Csak süssön ki a nap..." hát tessék itt van...néha azért belegondolok, hogy már rég ott lennénk és ki tudja hogy józanon vagy részegen boldogítanánk a társaságot...de beletörődtem.
3. " Nem lehet hogy egy ilyen rövid kis szó miatt megálljon az élet..."-mondtam magamba...tudtam hogy attól nem változik meg semmi hogy nem csinálok semmit és csak nézek a semmibe. Nekiálltam így tanulni...nem mondom hogy nem fért rám hiszen mostanában eléggé elhanyagoltam az egészet...főleg most hogy beteg vagyok még pótolnom i
s kell nem keveset...bár ez az elszántság nem sokáig tartott. Elkezdtem tételeket írni és még a hülye függvényeket is átnéztem, de az agyam még annyira se fogott mint szokott. "Lehetek a betegség miatt?"-kérdeztem magamtól. Nem is tudom hogy jellemezzem most magam...mindenesetre nem a legjobb állapotban vagyok...néha kicsit jobb néha nem. Eddig is tudtam hogy érdekesen hatnak rám a betegségek de hogy ennyire...még nem tapasztaltam ilyet. A lényeg akkor is hogy ne hagyjuk el magunkat egy apróság miatt, ezt már én is megtanultam :)...remélem a következő bejegyzésem másabb hangvételű lesz. :)
Ui: Avenged sevenfold kedvelőknek: http://www.youtube.com/user/avengedsevenfold?blend=5&ob=4
2010. május 19., szerda
You can't be old & wise if you were NeVeR young and crazy :)
Újra itt. Egyre unalmasabb napok állnak előttem, érzem...vagy inkább...egyértelműnek tűnik? Néha van úgy hogy az ember kicsit kívánja hogy beteg legyen, mert legalább van ideje pihenni és azt csinálni amihez kedve szottyan...igazából nekem ezzel semmi bajom. De nálam kb ez 1-2 napig tart....Nem kívántam azt hogy beteg legyek, mégis most ott tartok ahol. A héten itthon vagyok, egyedül...szülök dolgoznak, és még az idő is pocsék. Nem hiszem hogy sok ember élvezné a szobában ücsörgést, magam sem élvezem. Anyám ha hazajön rágja a fülem. -Pihenj mert nem azért maradtál itthon hogy egész nap gépezz..-hajtogatja folyton. Rendben-mondtam, de a francnak van kedve egész nap feküdni, nem vagyok én halálos beteg. Mert az oké, hogy alszok 9-10ig de utána már had csináljak valami értelmeset is... Meggyőzhetetlen. Előző héten megbeszéltem vele, hogy megyek Várpalotára...meglepően könnyen beleegye
zett amit persze én nem bánok. Legalább nem kellett fél órában ecsetelnem, hogy miért jó kimozdulni és nem egész nap itthon ülni, vagy éppenséggel miért pont velük akarom tölteni ezt a hétvégét... Így hát felvetettem ezt a témát ma is. - Anya ugye akkor pénteken mehetek Várpalotára?-kérdeztem kicsit szerényebben. -Majd meglátjuk milyen lesz az állapotod. -válaszolta. Ha jobban leszel és nem lesz lázad, semmi akadálya. Hát nála ez nem éppen 100%-os igenre vonatkozó válasz, de még ki tudja. Hol van még péntek...bár éppenséggel azt se bánnám ha addigra az idő is jobbra fordulna, mert már elegem van a sötét, szürke napokból. Hahó elvileg TAVASZ van vagy mi a csoda...a napnak kellene sütnie és nem az esőnek esnie. Szörnyű. Bár már az is vigasztal egy kicsit, hogy lassan év vége, a suli ajtaja bezárul előttünk...igaz nem végleg, aminek elég sok diák örülne... sajnos csak röpke pár hónapra. De mégis az a pár hónap sok embernek meghatározza az életét. Bevallom én már Szeptember elseje óta az év végét várom, de gondolom nem csak én vagyok így ezzel...
Really important mettings are planned by the souls long before the bodies see each other (Paulo Coelho)
zett amit persze én nem bánok. Legalább nem kellett fél órában ecsetelnem, hogy miért jó kimozdulni és nem egész nap itthon ülni, vagy éppenséggel miért pont velük akarom tölteni ezt a hétvégét... Így hát felvetettem ezt a témát ma is. - Anya ugye akkor pénteken mehetek Várpalotára?-kérdeztem kicsit szerényebben. -Majd meglátjuk milyen lesz az állapotod. -válaszolta. Ha jobban leszel és nem lesz lázad, semmi akadálya. Hát nála ez nem éppen 100%-os igenre vonatkozó válasz, de még ki tudja. Hol van még péntek...bár éppenséggel azt se bánnám ha addigra az idő is jobbra fordulna, mert már elegem van a sötét, szürke napokból. Hahó elvileg TAVASZ van vagy mi a csoda...a napnak kellene sütnie és nem az esőnek esnie. Szörnyű. Bár már az is vigasztal egy kicsit, hogy lassan év vége, a suli ajtaja bezárul előttünk...igaz nem végleg, aminek elég sok diák örülne... sajnos csak röpke pár hónapra. De mégis az a pár hónap sok embernek meghatározza az életét. Bevallom én már Szeptember elseje óta az év végét várom, de gondolom nem csak én vagyok így ezzel...Really important mettings are planned by the souls long before the bodies see each other (Paulo Coelho)
