To wish you were someone else is to waste the person you are...

December van egyre hidegebb, közeledik a karácsony és persze a szünet. Személy szerint én a szünetet jobban várom. :'D
Valahogy mostanában mintha leszívnák az energiámat, és minden egyes perc több évszázadnak tűnik. Nem tudom, mi van velem, de a szünet már elég sokakra ráférne beleértve magamat is.
A Karácsony idén nem hat meg. Mindenkinek van elképzelése a 'tökéletes' karácsonyról, bár én utálok ünneplőbe lenni és mindig jó pofát vágni a rokonokhoz, akiket néha a hátam közepére kívánok. Az idei 'tökéletes' ünnep mégse lesz olyan, mint amit elképzeltem. Hiszen a lényeg hogy együtt legyen a család, de ez nem hiszem, hogy összejön. Apám elég keveset van itthon mostanában és nem is biztos, hogy az ünnepekre hazajöhet, bár ezért nem őt hibáztatom. Német o.-ba van már egy jó ideje és elég keveset van itthon. Elég sok rokon költözött mostanság messzebb tőlünk igy hát kevesebb embert kell kibírni. Bevallom, hogy most igazán a 'tömeg' hiányzik. Mikor nagypapa, nagymama, unokatesók és a többiek mind együtt vannak. Hát nemtudom idén ebből mi valósul majd meg. Nah de a témára visszatérve a szünet sokat segítene most. A suliban is nehezebben tudok odafigyelni. Egyszerűen, mint egy 'élőhalott'. Nem régóta van ez igy. Próbálok a többiekhez igazodni, hogy ne vegyék, észre rajtam mivel nem szeretem, ha kérdezősködnek. Megértem, ha kíváncsiak és érdekel, mi van velem, de most éppenséggel én se tudom. Az viszont 100% hogy a rokonok és a barátok minden megoldhatnak, igy próbálok egyre többet velük lenni. Lassan félév a suliba. -.-' eléggé bele kell húznom mivel anyámtól mást nem hallok csak azt, hogy:'muszáj tanulnod, hogy valamit elérj ebben az életben...' meglehet, hogy igaza van, de pihenni is kell néha, bár ezt ő nem igen érti meg. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a szünet és az elkövetkezendő napok…

Halloween night.

Rohadtjóestevolt. : D nem voltunk sehol de barátnőmmel itthon alkottunk amit majd pár kép is mutatni fog. : $ xd Pipázással kezdödött. Hát érdekes volt mert Laut 1 óra után kiütötte nekem meg semmi bajom nem volt. °-° xd Majd egy évig vártunk mire lejöttek a filmek. xd csak horror a felénél majdnem bealudtam. °-° Lau meg nem akart Átok 2-t nézni. : \ szóval azt MEGINT kihagytuk. Bár szerintem nincs benne semmi olyan ami miatt félni kellene de mindegy.Aztán elég érdekes képeket alkottunk még én is megijedtem magamtól. xd majd volt egy se kép se hang szünet amikor bealudtunk. xd Hülyeleány 7-kor felkeltett. ._. Tök kómás voltam óráikig. Tudni kell hogy nála az az ébresztő hogy órákig csak pofázik nembaj hogy még fel se fogom mivan 100x elmondja. xd Utána éneklás. xd Érdekes este volt. : D Pár ízelítő kép:

Life isn't measured by the number of breaths we take,but by the moments that take our breath away.

Olyan érdekes dolgok nem történtek velem, amit leírhatnék szóval kellett egy téma
Azon gondolkodtam, hogy egyes emberek hogy viselik a változásokat.
Mindenki változik, lehet, hogy sokkal jobb ember lesz, de az is meglehet, hogy olyan, aki egyes emberek számára elviselhetetlen.
Én is változtam elég sokat amit meg is kaptam pár „barátomtól”.
Szerintem a változás az nem tartozik másokra. Egy ember mindig változik, megújul.
Ehhez kapcsolódik, még egy téma, gondolom mindenki feltette már a kérdést „Ki is az igaz barát?” A válasz szerintem egyszerű, igazából mindenkinek más. Nincs két egyforma levél se a fákon, ahogy nincs két egyforma ember se. Lehet, hogy hasonlítanak elég sok mindenben, de nem egyformák. Mindenkinek mások az érzései és a gondolatai is az egyes témákról. Szerintem egy igaz barát úgy fogad el, ahogy vagy. Változásokkal együtt. Lehet, hogy nehéz lesz megszoknia, hogy esetleg néha furcsa, vagy de ha igaz barát melletted van, akkor is, ha mindenki ellened fordul. Vannak azonban jó változások is, amivel az ember sok barátot szerezhet, és esetleg elveszíthet is párat. A változás nem arról szól, hogy elhatározom egyik nap, hogy igen is megváltozom és másnapra minden más lesz. Mindig lassan változik minden és egy időre már észrevehető, csak lehet, hogy éppen az nem veszi észre, aki változik. Egyik nap találkoztam volt osztálytársammal és másnap mondta, hogy mennyit változtam, pedig csak nyáron nem látott. Én nem vettem észre magamon olyan nagy változást, de ő igen.
Bár nem rossz értelemben és ennek örülök. De viszont barátnőmmel mindig beszélgetünk ilyenekről és éppen ezért írtam, hogy nincs két egyforma ember.
Elég furcsa hogy egy lány és egy fiú olyan sok mindenben hasonlítanak. Lehet, hogy az elején jónak tűnik, de egy idő után kezd nyomasztó lenni. És hogy miért? Azért mert akkor jössz rá, hogy nem is hasonlítotok olyan sok mindenben. Főleg ha az illető élőben nem is olyan, mint amilyennek gondolnád, és, hogy egy hét alatt hogy tudott annyit változni, hogy megutáld!? Ezt soha nem tudod meg. A legrosszabb pedig hogy a végére ébredsz rá, hogy nem is tudod mit akartál valójában tőle. Akkor jössz rá, hogy ő nem is olyan, mint amilyennek képzelted és a viselkedésével is bizonyítja. Nah barátnőm is igy járt, de nem akarok neveket írni.
Én is jártam úgy hogy elveszítettem pár barátot a változás miatta, de ha én úgy érzem, hogy nekem igy jó akkor nem fogok csak azért változni, hogy mindenkinek megfeleljek. Aki igaz barát elfogad mindenhogy és nem azt nézi, hogy esetleg te mennyire vagy jó ember vagy mennyire vagy „menő”. Nah hát ennyi lenne, majd ha még valami az eszembe jut, írok. [K]

Continuation.

Megint itt vagyok. Hát nem szeretnék rászokni a naponta íráshoz, de megígértem, hogy
a következő bejegyzésben látható lesz pár képem. Ma lementem barátnőmhöz megkért, hogy csináljak róla pár képet utána elmentünk sétálni és hát igy alakultak ki ezek a képek:

Csak pár kép a többit meglehet majd nézni myvipen. o; és persze még lesz több is csak ezen a napon ennyire jutott idő. Végül egy idézet: "Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy." [Gárdonyi Géza.]

Future.

Elég régen írtam és már szólt pár ember hogy írjak, szóval itt vagyok. :’D
Gondolkodtam, hogy miről írjak és arra jutottam, hogy írok valamit a jövőmről. :’D
Legalábbis amit eddig elterveztem részben. :’D
Szerintem mindenki ismeri azt a kérdést, hogy: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Sose tudtam rá a választ, de ez megváltozott pár hete. :’D
Egyik hétvégén jöttem rá h én fotós akarok lenni. : Egyesek szerint unalmas lehet eddig én is azt hittem. Egy ideje úgymond elkezdtem „komolyabban” foglalkozni a fotózással. És nemtudom fura érzésem lett eddig különösebben nem hatott meg a természet de igy hogylátod a saját képed, hogy te csináltad minden kis részletre egyre jobban figyelsz, és minden szépet észreveszel a tájban. Megszerettem, egyelőre még csak hobbi, de szeretném később komolyabbra fordítani. *-*Az emberek 90 százaléka az úgynevezett jó időben fotózik, amikor hétágra süt a Nap, sehol egy bárányfelhő, levél se rezdül.
Pedig a fények ilyenkor túl erősek és kemények, az árnyékok élesek, a képek pedig ennélfogva unalmasak lesznek. Hasonló a helyzet azzal, ha háttal állunk a Napnak. Ugyan az egészen kezdőknek valóban ezt tanácsolom, ám ebben az esetben elvész például az árnyékokkal való játék lehetősége, hiszen bármit fotózunk, az takarni fogja a magáét. Sokkal jobb, ha a Napot valamelyik oldalra helyezzük , vagy akár szembe - igaz, ahhoz, hogy ilyenkor jó kép készülhessen, már kell némi plusz technikai tudás is. Néha egy sima esős időben 100x jobb képek készülnek mint egy átlagos napsütötte napon.
De hát majd a következő bejegyzésben megláthatjátok pár képemet is. O;
Egyenlőre ennyi lenne. *o*

Happy Birthday.

Átlagos napnak indult igazából nem is vártam mást.
Reggeli korán kelések iskola, nyomorgás a buszon és a reggeli hüvős levegő.
Mint általában minden reggel Lauval megyek most kevésbé fárasztott le, mint régebben
Bár nem is baj. Kivételesen nem kellett várnunk Zsófira ezért elindultunk suliba. [ehh rímelt. xd] Útközben összeszedtem Annát és Vikit épp beértünk vagy inkább beestünk csengetésre.
3 óra hamar elment [hála istennek] az osztály, úgy ahogy normális bár attól függ nálam mi az…
Fél órát kellett várni a buszra addig felmentünk a parkba Zsófival meg Lauval, kicsit lefárasztottak, de sose baj szeretem őket. *.*
Aztán hazafele semmi érdekes még mindig. Launak meg mondtam, hogy ne vegyen semmit, de hát rám hallgatni luxus. -_-„tegnap megkaptam tőle az ajándékot. „előszülinap” mert a suliba nem akarta odaadni.
Mikor hazaértem bekapcsoltam a gépet egyből fel msn meg minden és az lepett meg h vagy 30 ember támadott le. : nem vártam. És köszönöm mindenkinek. $:
Még csak 1 óra van nem tudom mi vár még ma rám gondoltam leírom. : W

I'm not like this and I won't be like that. If I were like this or that I wouldn't be what I am.

Mindenki élete telve van illúziókkal, azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számára. Tudta, a valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény. A sötétben, az elhagyatottságban születik, a hiányérzet enyhítésére, a szív fájdalmának balzsamaként, megerősítve, új életre keltve az emberek lelkét. Ha felütötte fejét, az ember vigyázni fog reá, mert ennélkül a lelke elszáradna. Az élet túl értékes ahhoz, hogysem tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, szerelem és legfőképpen remény nélkül teljen. Leginkább, ha a remény szerelemről szól, s megtöltené a kiürült, fájó szívet.Szomorú dolog remény nélkül élni, az ember előre tekint, s a jövő elijeszti. Mintha jeges széljárta, dermesztő, földalatti, nyirkos barlangvilágban járna szellemi mivolta, hová nem hatol be éltető napsugár.Vak, éji bogárként, porban csúszó féregként hal meg az emberi psziché a remény nélkül, majd szabad, felfelé szálló, hamvából feltámadó főnixként éled fel, ha felvirul a remény, s ilyenkor az égig emeli szellemi mivoltában az embert, újult erőt, energiát árasztva szét fizikai testében is.A remény egy esemény megtörténése vágyának felcserélése ennek az eseménynek a valószínűségével. Olykor az elme játszik ily módon, hogy megvédje a lelket a fájdalomtól, az embert, hogy ne omoljon összetört szívvel, meggyötörten a földre, s fásuljon bele a fájdalomba, a magányba, elfordulva a külvilágtól, ezáltal távolodva a gyógyulás, a szeretet megváltásától. A remény bárminemű is, bármire irányuló, mindig a magány, az elszigeteltség elkerülésének enyhítésére irányul végső soron, hiszen mindent csak akkor tud értékelni az ember, ha azt az értéket megoszthatja mással. Önmagában semminek, senkinek nincs értéke, a környezeti visszajelzések adják meg mindennek az értékét.

A true friend sees your tears and fixes your hart...

Nah hát igen megint itt vagyok. Az előző bejegyzésemben a barátságról írtam, de csak a rosszabbik fajtájáról. Ma egy nagyon fontos ember írt nekem hogy rólam írt blogjába és majdnem elbőgtem magam a bejegyzésén. O: Ez a fontos ember Lau lenne pontosan nemtudom mióta ismerem. Régebben is ismertem, de nem foglalkoztunk annyit egymással.1-2 éve viszont lassan elképzelni se tudom a napjaimat nélküle. Eléggé különbözünk, de hát ő igy fogad el, ahogy vagyok és én ís őt. Tavalyi nyár volt az eddigi legjobb szerintem. Május 31.-én AFC koncert Zánkán együtt. Hát elég érdekes volt. x D Főleg az interjú. x DDDDDDD áh, menekültünk nehogy velünk is csináljanak, de mire visszamentünk odajöttek. -.- xD Sok helyen nem voltunk legtöbbször csak itthon meg max balcsi de mindig boldogítottuk egymást.=D Róla tudni kell, hogy elég sokat beszél. Ami nem baj csak néha fárasztó. x D Lassan agyhalált kapok tőle. x D Suliba is együtt mentünk mindig azok a buszozások, áh. -.- Télen meg, ha nem jött a busz én se mentem suliba meg őse. x D kihasználtuk a napot. "Jó barát az, aki segít bútort pakolni, Legjobb barát az, aki segít hullát elásni."Nah ő nekem hullát elásni segít. És hogy miért? Szerintem egyértelmű. Különbözünk, nem kicsit ő mégis elfogad, olyannak amilyen vagyok. Nem szúr hátba, és akkor is mellettem áll, ha esetleg olyat csinálok, amit nem kellene, segít, amikor tudod, és mindig mellettem van…