Nightly thoughts 1.

Már csak az utcai lámpák fénye szűrődik be a függönyöm aprócska résein. Éjjel van, a város álomba merült, halk szél susogása hallatszik. Kívülről az ablakom különcködő 'személyiségnek' tűnhet. Az éjjeli szekrényemen található lámpa fénye beborítja az egész szobát, erős világítása feltűnően érezhető az ablak felőli utcarészen. Az ajtóm résnyire nyitva...a másik szobából hallatszó szuszogások és horkolások melyből az utóbbit apám adja ki...legjobb esetben, érdekesen csengnek a csendes házban. Halk zenét kapcsolva és leülve az ágyamra melyt egy halom könyv borít elkezdtem írni ezt a szöveget. Már már csendéletnek is tűnő érdekességgel simulnak a könyv borítói egymásra. Csodálatos. Telik az idő az óra nagy mutatója lassan a ketten számhoz ér és én még mindig a könyvhalom tetején fekszem...eddig nem éreztem kényelmetlennek de most már kezd minden testrészem zsibbadni. Már napok óta álmatlanságban szenvedek...nem tudom mitől lehet ez...nem iszom kávét sőt nem is alszok annyit hogy ne tudnék aludni rendesen. Néha már kiakasztó, hogy ha programom van másnap tudom hogy reggel korábban kell kellenem de még hajnali 2kor fent vagyok. Macskámat elnézve ő se a legkellemesebb estéjét tölti ma, a helyét 5 percenként változtatja, ki megy enni, az ablakban ül majd kezdi előröl az egészet. Ekkor kezemből kifogyva az erő, testemen átszálló gyengeség és szememen erősödő leragadás veszi kezdetét, álmos vagyok?!...kitudja...percek telnek, a toll kiesik a kezemből, elaludtam. Reggel, 7 óta mikor megébredtem ismerős pózban ébredtem. Semmit sem mozdultam, a kezem mellett a toll a könyvek alattam a füzet mellettem. A villanyt valaki gondolom miután álomba merültem lekapcsolta...

Dream.

Mintha valóság lett volna, rohantam az erdőn keresztül lábam sáros vízben ázott lépteim egyre lassultak, fáradtam tudtam hogy most nem állhatok meg. A kétségbeesés felülkerekedett rajtam, nem mertem semerre nézni a lábaim diktálták az utat. Voltak kételyeim azzal szemben hogy valami tényleg követ vagy csak futok a semmi elől nem tudtam eldönteni, viszont hátranézni nem mertem...szívem egyre gyorsabban vert izzadtam és az erdő egyre nagyobbnak tűnt bár lehet csak számomra. Apró kis hangyának éreztem magam az óriás fák között, most nem szabad megállnod -hallottam egy lágy mégis kétségbeesett hangtól. Újra nem tudtam dönteni hogy ezt én mondom magamnak vagy van még valaki itt rajtam kívül és persze a titokzatos követőn kívül. Most már teljes mértékben ki lehet jelenteni hogy félek - mondtam magamban és lassítottam a lépteimen, bár ez lehet nem a legjobb ötlet volt. Erősebben fújt a szél a fák ágai megrémisztő hangot adtak ki mikor odacsapódtak a másik fákhoz...egyre jobban hallatszott...felnéztem csend lett, megálltam. A szél süvítésén és a saját lihegésemen kívül nem hallottam mást. Megremegtem, összeszorítottam a fogamat és behunytam a szemem...mikor ezt elkövettem a szél felülmúlhatatlan erejével körbe vett, vacogtam. Az agyam átállt arra hogy a fájdalommal foglalkozzon és ne a félelemmel...lépteket hallottam, az ajkam kiszáradt és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...

Summer time & Gossip girl.

1. Amilyen gyorsan telt el ez az első év a Gimiben, ugyanúgy fog a nyár is. Felfoghatatlan hogy nem rég még izgultunk az elsős avató végett majd nagy izgatottsággal vártuk a Béla bált sőt érdekes hogy azok akik év elején utálták egymást most jóba vannak vagy éppenséggel fordítva...
Érdekesen telt ez az egy év, nevetek ha visszagondolok milyen voltam Augusztus utolsó napjaiban. Szorongtam hogy vajon milyen lesz az új suli...és ha meghallottam, hogy arról beszélnek egyből kiült a félelem az arcomra...de ez mára elmúlt. Ilyen jó évem még soha nem volt tanulás szempontjából is...általánosban is vártam a nyarat és persze most is de valahogy más. Mikor 8. év végén elballagtunk eszembe se jutott hogy hiányzik a suli vagy akár az osztálytársak...esetleg 1, 2...most másképpen alakult. Furcsa hogy nem kell 5/20kor kelnem és nem kell rohannom már korán reggel a pályaudvarra hogy elérjem a buszomat, furcsa hogy nem kell Launak foglalnom és az is hogy délután nem buszozok hazafele...őszintén kimondva hiányoznak. Péntekre szerverztek/tünk egy Csopaki fürdőzést, de nem hiszem hogy összejön már csak az idő miatt is...sajnálom 3 napja van nyári szünet de olyan hiányérzetem van. Hiányoznak Dórinak a "deles" beszólásai, Noncsinak a nagy "pofája" Krisztinek és Bettinek az a fura szeretete, Petinek a hülyeségei és még sorolhatnám...utálok tanulni de azért kimondhatom jó év volt ez :) az hogy hogy alakul a nyarunk együtt vagy külön külön, majd még elválik...

2.Ez a bejegyzésem most két részből áll ami igaz össze se függ de éppen azért jó...Mint azt elég sokan tudják Lauval sok mindent csinálunk együtt...most éppenséggel el kezdett nézni egy sorozatot amiről kiderült hogy régen már néztem....csak abbahagytam. Rábeszélt hogy nézzem 'vele' én is. Miért ne? -mondtam magamba, így hát nekiálltam. Mára már hiány érzetem van ha egy részt nem nézek meg... tipikus gazdag kislányok 'szegény' életéről szól. Egy kis ízelítő(aki nem nézi remélem majd elkezdi, aki meg már látta vagy éppenséggel nézni nagyon jól teszi;) :

A pletykafészek (angolul: Gossip Girl) egy amerikai drámasorozat, ami Cecily von Ziegesar azonos című könyve alapján készült (a könyv Magyarországon Bad Girlként jelent meg.
A sorozat egy webes blog, a Gossip Girl által írja le a társaságbeli tizenévesek életét, akik a New York-i Upper East Side-on nőttek fel, elit magániskolákba járnak, barátokkal, családdal, féltékenységgel és egyéb kérdésekkel foglalkoznak.
Az első adást Kanadában sugározták 2007. szeptember 18-án a CTV-n premier előtt, egy nappal később pedig az amerikai CW-n. A 2007-2008-as amerikai forgatókönyvíró sztrájk után, 2008. április 21-én a Gossip Girl visszatért, hogy lezárja az első évadot. A sorozat Magyarországon a Cool TV-n látható.


Első évad:

Serena Van der Woodsen váratlanul visszatér a rejtélyes távollétéből, egy connecticuti bentlakásos iskolából New York-ba. Kezdetben nem szívesen látja viszont őt, legjobb barátnője, Blair Waldorf, aki megzavarodott Serena hiányától és a annak feltételezett pozíciójának terhétől, mint a Constance Billard magániskola harmadikos gimnazista „anyakirálynője”.
Blair rájött, hogy a hosszú idő óta vele járó Nate Archibald egy évvel korábban lefeküdt Serenával. Ezért vonakodott, hogy továbbra is barátok maradjanak-e Serenával. Serena ekkor találkozik egy kívülállóval, Dan Humphrey-val, akivel elkezdenek járni. Ugyanakkor Dan apja Rufus, és Serena anyja Lily felelevenítik múltbéli kapcsolatukat. Azáltal, hogy Blair nyilvánosan, és igazságtalanul rágalmazta meg Serenát és hogy elmondták neki, valamint hogy Eric Van der Woodsen öngyilkosságot kísérelt meg és ezért ő kapott kezelést, nem a nővére, Serena és Blair kibékültek.

Amíg Dan hajthatatlanul távolságtartó az Upper East Side-dal, addig a kishúga, Jenny reménytelenül próbál beilleszkedni, szolgai feladatoknak tesz eleget, csak hogy a felső tízezer tagja lehessen.
Blair kísérleteinek ellenére kapcsolata Nate-tel elkezdett romlani. Mikor kapcsolatuknak véget ér, Blair lefekszik Nate legjobb barátjával, és egyben a legnagyobb nőcsábásszal, Chuck Bass-szel. Chuck végül beleszeret Blairbe, és úgy dönt, megakadályozza, hogy kibéküljenek Nate-tel. Ezért megzsarolja a lányt, hogy elmondja Nate-nek, hogy lefeküdtek.
Serena és Dan kapcsolatát állandóan tesztelik az elit osztályok tagjai, és Dan legjobb barátjának, Vanessa Abramsnek a visszatérése. De a problémás helyzetek ellenére, kapcsolatuk csak egyre erősebb lesz. Egyszer Serena elmondja Dannek, hogy Blair egy héten lefeküdt Chuckkal és Nate-tel is, és most fél, mert lehet, hogy terhes, mindezt meghallja Jenny. A vágya, hogy az Upper East Side igazi tagja legyen egyesült a Blair iránt érzett utálatával, ami arra késztette őt, hogy elmondja Nate-nek Blair bűnét.

Nate ekkor nyilvánosan szembenéz Chuckkal, míg az egész iskola őket nézi, amint tönkreteszi Blair hírnevét. Blair távollétében Jenny elkezd felemelkedni a Constance Billard ranglétráján, de később Blair bemocskolja őt a Gossip Girl-ön keresztül. A harmadik osztály befejezését követően Serena és Dan kapcsolata elkezd zátonyra futni. Georgina Sparks visszatér az Upper East Side-ra, hogy újraindíthassa a barátságát Serenával. Mivel Serena vonakodik, Georgina találkozik Dannel Sarah álnév alatt. Összebarátkozik Dannel és Vanessával, miközben azzal fenyegeti Serenát, hogy felfedi nekik piszkos múltját. Bár kezdetben ellenáll, mégis felfedi az igazságot Blairnek, Chucknak, Nate-nek és később Dannek, hogy azért hagyta el New York-ot mert része volt egy Pete Fairman nevű drogos halálában (Serena adott neki egy adagot, hogy lefoglalja, de belehalt), és hogy Georgina ezzel zsarolja őt. Mialatt megpróbálják rendbe hozni kapcsolatukat, Dan képtelen megbirkózni a hazugságokkal és az osztálykülönbséggel, amik elkülönítik őt Serenától; szakítanak a Bart és Lily Bass esküvőn. Blair és Chuck helyrehozzák megtört kapcsolatukat a Bass esküvőn, de később megbuknak, mert Chuck megrémül az elkötelezettségtől.

Wikipédián még sok mindent lehet megtudni erről a filmről, de szerintem ide ennyi éppen elég, aki vesz fáradtságot és elolvassa esetleg kedvet kap hozzá: http://www.yv.hu/p=0d699f1043b72c74a6f5977437d9f29c

Saturday.

Testemen forró csillogó izzadtság cseppek folynak...hőség van, az emberek legtöbbje otthon meghúzódik a hűvös szobában és próbálja túlvészelni a délelőtti és a kora délutáni órákat. 20/11 van...a nap már nem olyan erőteljesen süt mint 2 órája. Megindult az élet...az utca tele van este sétálni kedvelő emberekkel, a gyerekek a réten játszanak és a kutyák és vidám futkároznak élvezve a hűvös de még is kellemes időt.

Szombat van, a legtöbb ember ezen a napon pihen a legtovább, mivel vasárnap már közelebb van a hétfőhöz és minden ember próbál felkészülni (legtöbben csak lelkileg, magamat is beleértve ;) az újabb fárasztó hétre. Hát ma ez nem így volt...5/30kor keltem, mint mindig megint kellett legalább 10 perc hogy magamhoz térjek és elkezdjek készülődni de hát összejött...elkészültem és erőt vettem magamon, hogy megtegyem 6/30kor azt a 900 métert ami a pályaudvarig vezet...szerencsére nem kellett egyedül töltenem ezt az utat. Ő is velem volt.(L) Éppenséggel haza tartott én pedig Lauhoz, az elválás nem a legkönnyebben ment de hát mivel nem akartam, hogy lekésse a buszt össze kellett szednem magam, majd én is felszálltam a buszomra. 7/00kor indult Zircre. 8 órára már Launál voltam, még ő se teljesen volt éber ahogy én sem, így hát egy kis pipázással kezdtük a napot. Megbeszéltünk mindent, ez mindig jó olyan régi emlékek jöttek elő a beszélgetések során, hogy csak néztünk. Majd bemenekültünk a melegség elől a hűvös házba és megnéztünk egy Végső Állomást, remek volt, bár utána nem tudtuk mit csináljunk így hát csak ültünk és úgy csináltunk mintha gondolkodnánk bár az mindkettőnknek elég nehezére esett ilyen fülledt forró időbe. Az agyamba mindig csak az járt, hogy legyen már egy kicsit hűvösebb szellő vagy adjon valaki egy vödör jeget...azért egy idő után összeszedtük magunkat és a következő programot találtuk ki magunknak: mivel Lau gyönyörű helyen lakik, ideálisnak tűnt pár új kép, és ha már a fényképezésnél tartunk Launak se ártottak az új képek így egy ideig az én modellemé vállt:

Photos.