:)

Mostanában kevesebb időm van a fotózásra, de próbálok időt szakítani rá. Eléggé hiányzik már :\ de sajnos most csak 2 képpel gyarapítom az albumom...

The most wasted day is that in which we have not laughed.

...olyan mintha valaki megállította volna az időt, az időt mely így is rohamos haladásával teszi tönkre sokunk életét most még is lassú létezésével és mozgásával van jelen életünkben... de miért pont nyáro Miért van nyáron ilyen? Mi más iskola közben hogy ilyenkor nem érezzük ezt? Talán az elfoglaltság? - kérdeztem magamtól amint a szobámban már huszadszorra is rendet raktam...ami általában nem a legfőbb elfoglaltságom...az idő egyre csak jobb és jobb lesz a szélnek a hangja is kevésbé tűnik az ember fülének sikítónak és a bőrünk is egyre jobban elviseli ezt az időt...és persze a napsütés ezt csak fokozza, még is az unalom jelen van napjaimban már egyn van ilyen érzetem? - kérdeztem magamtól miközben kezem szorosan az államhoz ragadt és a szememet nem tudtam levenni az óra mutatóiról...a másodpercek napoknak tűnnek, a percek hónapoknak az órák pedig éveknek, ha az ember nem talál magának lekötő elfoglaltságot kész szenvedés egy nap. ideje. De mi is az az unalom? Talán egy olyan jelenség mely ha felbukkan lassítja az idő múlását? És vajon hogy lehet ezt megelőzni, elűzni?...visszagondolva a tartalmasabb, elfoglaltabb napjaimra...sose volt jelen ez a jelenség, de ez talán célzás arra hogy a megoldás az unalomra a tartalommal teli napok?...melyek talán az embernek úgy tűnnek hogy megrövidítik az időt...de ez persze nem így van...az ember mindig akkor érzi az idő múlását mikor a legjobb elfoglaltságot megtalálja magának...viszont ha ez nincs meg akkor egy örökkévalóságnak tűnik akár egy kis idő is...hát részemről ennyi lenne, nem tudom még mindig mivel töltsem unalmas napjaimat, de akinek esetleg van ötlete kommentárokat szívesen fogadok :)

"For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy."


Mint már említettem előző soraimban eléggé unatkozom napok óta ezért készült 1-2 kép is. :)))

Balatonfüred. 2010.07.24

Street music. 14-17 July.

Party.

Elég másnapos fejjel írok most...2 napos fergeteges buli után szerintem nem is csoda. Olyan 10 fele értem haza első utam a fürdőbe vezetett vagy fél órát ültem a kádba...majd leültem az ágyara és el is aludtam :'D Pénteken kezdődött mindent: Fél 8 fele értünk a "Zirci buli" nevezetű helyre ami mellesleg már nem is Zircen van, de szerintem ez senkit se érdekel. Mint tavaly is próbáltuk megúszni a sátorozásért fizetést, de ez idén nem jött össze hát 1200 ft-ba még nem halunk bele...ami ezen a napon a legnagyobb nehézséget okozta az a sátor felállatási volt. Vagy fél óráig veszekedtünk hogy hol legyen a sátor mire a fiúk rávettek minket hogy ott legyen ahol ők akarják. Már itt idegesített az a Jocó nevezetű fazon :D Hát azért martuk egymást eléggé abban a 2 napban...utána kicsit körülnéztünk hogy mi is van mivel ha már iszunk igazából ezek majd nem érdekelnek- gondoltuk. Majd lassacskán elkezdtünk inni...Sabcával észrevettünk valami "szart" ahogy neveztük a két napban mivel a nevét még a mai napig se tudtuk megjegyezni...lényeg hogy fejjel lefele is ment meg elég extrémnek tűnt messziről...de nem csak onnan, mivel a többiek nem voltak olyan állapotban hogy felüljenek bár sszerintem ha józanok letten volna se ültek volna fel...így Sabcával felültünk. Hát baszott jó volt vagy 1 percig álltunk fejjel lefele...az élvezetek kedvéért így nem csak 1x látogattuk meg azt a "szart" :'D. Ez a nap második legjobb pillanata viszont a Depresszión való tombolás volt, ááá ennyire még nem élveztem egy koncertet sem...ami nagyon meglepett hogy egyik legjobb barátnőm nincs oda az ilyenért de ott tombolt az első sorban...igaz a pia is rásegítette de azért meglepett. Szombat: Korán keltünk, iszonyat meleg volt...egy ideig hallgattuk a fiúkat meg a whiskys békát xd majd felkeltünk...Tasi addigra már megjárt 2 km-t és evett hideg kolbászt amit 2 napig hallgattuk mivel "megfeküdte a gyomrát". Majd telt az idő Tasi elment haza azzal a címszóval hogy "mindjárt jövök"...mi addig elcsórtuk a hálózsákját és lementünk a picsába az erdő elé mivel csak ott volt árnyéknak nevezhető valami, így a délután folyamán nem történt semmi érdekes. Az este már jobban az volt, időben elkezdtünk inni szóval már a kora esti órákban volt bennünk elég, de az sose baj. Sabcával elvoltunk, Laura Gergővel...Tasi Flórával Jocó pedig Bettivel...érdekes események történtek amiket inkább nem feszegetek...Vad Fruttik eszméletlen volt nagy nehezen itt is az elő sorba kerültünk...mivel a piánk már elfogyott bár Sabca még ivott volna...lehet hogy mi is szóval így lefeküdtünk...az ébredés nem volt olyan kellemes mint az előtti nap, majdnem megfagytunk mindenki felvette a hosszú ruháját és kiültünk a sátor elé, ismét Tasi hálózsákjára...beszélgettünk egy ideig majd szóltak telefonon hogy fél óra múlva ott vannak értünk elkezdtünk pakolni, ami mindenkinek a nehezére esett és hazajöttünk...dióhéjban ennyi történt...igazából ezt nehéz úgy leírni hogy mindenki érezze azt amit mi abban a 2 napban :)

Nightly thoughts 1.

Már csak az utcai lámpák fénye szűrődik be a függönyöm aprócska résein. Éjjel van, a város álomba merült, halk szél susogása hallatszik. Kívülről az ablakom különcködő 'személyiségnek' tűnhet. Az éjjeli szekrényemen található lámpa fénye beborítja az egész szobát, erős világítása feltűnően érezhető az ablak felőli utcarészen. Az ajtóm résnyire nyitva...a másik szobából hallatszó szuszogások és horkolások melyből az utóbbit apám adja ki...legjobb esetben, érdekesen csengnek a csendes házban. Halk zenét kapcsolva és leülve az ágyamra melyt egy halom könyv borít elkezdtem írni ezt a szöveget. Már már csendéletnek is tűnő érdekességgel simulnak a könyv borítói egymásra. Csodálatos. Telik az idő az óra nagy mutatója lassan a ketten számhoz ér és én még mindig a könyvhalom tetején fekszem...eddig nem éreztem kényelmetlennek de most már kezd minden testrészem zsibbadni. Már napok óta álmatlanságban szenvedek...nem tudom mitől lehet ez...nem iszom kávét sőt nem is alszok annyit hogy ne tudnék aludni rendesen. Néha már kiakasztó, hogy ha programom van másnap tudom hogy reggel korábban kell kellenem de még hajnali 2kor fent vagyok. Macskámat elnézve ő se a legkellemesebb estéjét tölti ma, a helyét 5 percenként változtatja, ki megy enni, az ablakban ül majd kezdi előröl az egészet. Ekkor kezemből kifogyva az erő, testemen átszálló gyengeség és szememen erősödő leragadás veszi kezdetét, álmos vagyok?!...kitudja...percek telnek, a toll kiesik a kezemből, elaludtam. Reggel, 7 óta mikor megébredtem ismerős pózban ébredtem. Semmit sem mozdultam, a kezem mellett a toll a könyvek alattam a füzet mellettem. A villanyt valaki gondolom miután álomba merültem lekapcsolta...

Dream.

Mintha valóság lett volna, rohantam az erdőn keresztül lábam sáros vízben ázott lépteim egyre lassultak, fáradtam tudtam hogy most nem állhatok meg. A kétségbeesés felülkerekedett rajtam, nem mertem semerre nézni a lábaim diktálták az utat. Voltak kételyeim azzal szemben hogy valami tényleg követ vagy csak futok a semmi elől nem tudtam eldönteni, viszont hátranézni nem mertem...szívem egyre gyorsabban vert izzadtam és az erdő egyre nagyobbnak tűnt bár lehet csak számomra. Apró kis hangyának éreztem magam az óriás fák között, most nem szabad megállnod -hallottam egy lágy mégis kétségbeesett hangtól. Újra nem tudtam dönteni hogy ezt én mondom magamnak vagy van még valaki itt rajtam kívül és persze a titokzatos követőn kívül. Most már teljes mértékben ki lehet jelenteni hogy félek - mondtam magamban és lassítottam a lépteimen, bár ez lehet nem a legjobb ötlet volt. Erősebben fújt a szél a fák ágai megrémisztő hangot adtak ki mikor odacsapódtak a másik fákhoz...egyre jobban hallatszott...felnéztem csend lett, megálltam. A szél süvítésén és a saját lihegésemen kívül nem hallottam mást. Megremegtem, összeszorítottam a fogamat és behunytam a szemem...mikor ezt elkövettem a szél felülmúlhatatlan erejével körbe vett, vacogtam. Az agyam átállt arra hogy a fájdalommal foglalkozzon és ne a félelemmel...lépteket hallottam, az ajkam kiszáradt és kirepedt, a táj ősziesnek tűnt az idő viszont egyáltalán nem. Éreztem hogy az a valami egyre csak közeledik hozzám a léptei gyorsultak hidegebb lett...újra elkezdtem rohanni de most már hátra néztem, nem láttam semmit vagy csak a félelemtől nem akarta felfogni az agyam hogy mi is történik most...de éreztem. Ahogy kerülgettem a fákat egyre közelebbinek véltem a lépteit, fokozatosan gyorsítottam a tempómon nem mertem felnézni, csak a lábamat figyeltem hogy ügyetlenségemben ne essek még hasra is. Most már nem csak a kétségbeesés uralkodott felettem hanem a félelem és a fájdalom is egyben. Amint ezen agyaltam kezdtem elfelejteni a fáradságot, nem éreztem a lábamat de rohantam...-hogy lehet ez? -kérdeztem magamtól. A testem olyan mint egy félre dobott kiszáradt hús, a lábamban semmi erő és mégis tartom a sebességemet és semmi utalás nincs arra hogy meg szeretnék állni. Miközben ezeken járt az agyam nem vettem észre egy keskeny tisztást...mire feleszméltem hogy mit is látok, minden erőmet összeszedve átrohantam az útra. A lépteket kevésbé éreztem közelinek de rohantam...egy idő múlva megint csak a saját lihegésemet hallottam és a hideg szelet éreztem a bőrömön, az idő egyre rosszabb lett és most már a testem is érezte hogy nem bírom sokáig...lassítottam ez a lassítás perceg múlva sétálásba torkollott. Próbáltam azt a kevés kis ruhát is ami rajtam volt elosztani a testemen, hogy egy kis meleget varázsoljak minden porcikámra...ekkor valami világosságot pillantottam meg...út, autók, fények!? - kiáltottam magamban és elkezdtem rohanni egyenesen...mire már csak 1-2 méterre voltam a céltól ismét megálltam és szemügyre vettem hogy ez tényleg igaz-e. Ekkor valami hideget éreztem a vállamon, arra gondoltam lecsúszhatott a pulóver a nagy rohanásban és oda nyúltam hogy felhúzzam, csak hogy sem a pulcsit sem a vállamat nem éreztem, viszont egy idegen kéznek tűnő valamit rajta igen, ekkor egy másik kar átnyúlt a jobb vállam felett egy sötétnek tűnő anyaggal a kezében és az arcomhoz szorította...felsikítottam bár értelmetlennek tűnt mivel az anyagtól senki nem hallotta...erőlködtem a hangom egyre erősödött, remegtem a kiabálástól majd valamit éreztem ami átfogta a nyakam...a sikítás még erősebb lett a kéz egyre jobban szorította a nyakam majd felébredtem. Felültem az ágyamban és a macskámmal találtam magam szemben, rendesen kiizzadtam, pedig nem volt túl meleg a szobában. Felnéztem az órára 3:00 remek...visszadőltem nem tudtam aludni de a testem kívánta a kényelmes ágy melegét...reggelig ezen gondolkodtam, hogy mi volt ez az álom? Mint egy elmebeteg esküszöm, lényegtelen szerencsére nem történt meg, viszont azt se tudtam meg mi volt az az érdekes jelenség ami követett...azért ez még érdekelt volna...