TRON - Örökség.

Homework. :)

Fiatal pár lép be az új házukba, kezükbe a nem rég érkezett családtaggal. Az egész házat az új bútor úgymond bolti illata tölti be. Első útjuk a gyerekszobába vezetett mely a hosszú folyosó végén állt.
Talán ez a szoba volt a legszebb mind közül, a fal sima fehér, tisztaságot sugallva, a gyerekágy az ablak előtt helyezkedik el magába szívva a tavaszi napsütést. A falon szivárványszínben pompázó különlegesebbnél különlegesebb festmények tekintenek le a rájuk csodálkozó emberekre. A polcon helyet foglaló játékok teljes egyszerűségükben olvadnak bele a szoba környezetébe. A férj és a feleség csodától tátva maradt szájjal szemlélik a kis szoba minden részét. A fák lassan magukra öltik ruhájukat és a nap is egyre többet jár az égen felmelegítve ezzel a föld minden porcikáját. Hónapok teltek el a beköltözés óta, ahogy a gyerek változik és változik vele a környezete is úgy változik ezzel egyetemben a világ is. Amikor még kicsi akkor számár nem létezik más csak a játékok és hogy egyre több mindent fedezhessen fel vele megismerve a világot. Ha eljön egy új korszak már a barátok is feltűnnek a képben és az érdeklődési köre ismét bővül valamennyivel, de mikor már ott tart hogy iskola kezdődnek a gondok. Az elektronika hatalma nem csak rajta de a világon is uralkodik. Majd mikor elkezdődik a kamaszkor: nem érdekeli semmi, senkinek a véleménye csak a maga feje után megy, minden csak a számítógépről szól és a többi mára már hatalommal rendelkező gépekről.
Ha jobban belegondolunk valahol most itt tart a világ is. Az emberek csak a maguk feje után mennek még akkor is ha tudják hogy nem a legjobb ötlet. Mi a fő cél? Az, hogy minél több olyan gép legyen környezetükben ami megkönnyíti életüket. Nem csak a gép hatalom hanem az elkényelmesedés is közrejátszik. Az, hogy hogyan alakul a föld sorsa csak a kisembertől függ, és attól, hogy hogyan bánik az életével...:-)

Happy birthday to me.

"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold..." - nem úgy tűnik gondoltam reggel mikor kikeltem az ágyból. Már az idő látványa rontott a hangulatomon és persze a tudat hogy első iskolanap se dobott rajta. Az óra 5:20at mutatott mikor kikeltem az ágyból de mire a konyhába kiértem már 30 volt így az egész reggel rohantam meg se állva a pályaudvarig. Szerencsére elértem a buszt, ott álltam az esőben szétfagyva, mivel drága apám kijelentette hogy nincs hideg én meg elmentem farmer kabátba,de mindegy végül is a hibáiból tanul az ember...a reggelemet csak a sok születésnapi sms és persze Barbi nagy ölelése aranyozta be...Zircre érve az idő még mindig ugyanolyan szomorkás volt mint amikor felkeltem, nagy nehezen lemászva a buszról, megvárva a többieket elindultunk az iskola felé, a hangulatomon még az is javított hogy örömmel nézhettem hogy lépnek be az idei elsősök a gimibe. Hát most nem igazán lennék a helyükbe az egy biztos, bár gondolom sokan mondták ezt tavaly is ránk :)
Az elkövetkező 3 órát az unalommal teli órák töltötték be...szünetekben születésnapi köszöntések jól estek, viszont volt aki órán köszöntött...utolsó padból előre kiáltott Betti hogy boldog szülinapot most nézte facebookon...mondom ő is nagyon élvezi az órákat :"D
Nagy nehezen túléltük azt a 3 osztályfőnökit és elindultunk a buszmegállóba úgy hogy azt se tudtunk mikor megy buszunk....xd mint kiderült 10:22kor jött buszunk úgyhogy 20 percet ott fagyoskodtunk, abban a 20 percben a fél Béla a buszmegállóba volt így hazafele is tele volt a busz. Mire haza értem ismét szétfagytam bár már a nap kicsit előbújt a felhők mögül...bekapcsoltam a gépemet és egyből felmentem facebookra iszonyat sok születésnapi köszöntést kaptam és még csak 4 óra van, nem tudjátok mennyire jólesik*-* szóval így eddig köszönöm mindenkinek aki felköszöntött, drágák vagytok*-*
A családi "ünneplés" csak később lesz mivel mindenki dolgozik de nem is nagyon bánom, apa így is úgy is elfelejti megint de ez már csak részlet kérdése...

:)

Mostanában kevesebb időm van a fotózásra, de próbálok időt szakítani rá. Eléggé hiányzik már :\ de sajnos most csak 2 képpel gyarapítom az albumom...

The most wasted day is that in which we have not laughed.

...olyan mintha valaki megállította volna az időt, az időt mely így is rohamos haladásával teszi tönkre sokunk életét most még is lassú létezésével és mozgásával van jelen életünkben... de miért pont nyáro Miért van nyáron ilyen? Mi más iskola közben hogy ilyenkor nem érezzük ezt? Talán az elfoglaltság? - kérdeztem magamtól amint a szobámban már huszadszorra is rendet raktam...ami általában nem a legfőbb elfoglaltságom...az idő egyre csak jobb és jobb lesz a szélnek a hangja is kevésbé tűnik az ember fülének sikítónak és a bőrünk is egyre jobban elviseli ezt az időt...és persze a napsütés ezt csak fokozza, még is az unalom jelen van napjaimban már egyn van ilyen érzetem? - kérdeztem magamtól miközben kezem szorosan az államhoz ragadt és a szememet nem tudtam levenni az óra mutatóiról...a másodpercek napoknak tűnnek, a percek hónapoknak az órák pedig éveknek, ha az ember nem talál magának lekötő elfoglaltságot kész szenvedés egy nap. ideje. De mi is az az unalom? Talán egy olyan jelenség mely ha felbukkan lassítja az idő múlását? És vajon hogy lehet ezt megelőzni, elűzni?...visszagondolva a tartalmasabb, elfoglaltabb napjaimra...sose volt jelen ez a jelenség, de ez talán célzás arra hogy a megoldás az unalomra a tartalommal teli napok?...melyek talán az embernek úgy tűnnek hogy megrövidítik az időt...de ez persze nem így van...az ember mindig akkor érzi az idő múlását mikor a legjobb elfoglaltságot megtalálja magának...viszont ha ez nincs meg akkor egy örökkévalóságnak tűnik akár egy kis idő is...hát részemről ennyi lenne, nem tudom még mindig mivel töltsem unalmas napjaimat, de akinek esetleg van ötlete kommentárokat szívesen fogadok :)

"For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy."


Mint már említettem előző soraimban eléggé unatkozom napok óta ezért készült 1-2 kép is. :)))

Balatonfüred. 2010.07.24

Street music. 14-17 July.